KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pókember 3.

Herpai Gergely

Spider-Man 3. – amerikai, 2007. Rendezte: Sam Raimi. Írta: Alvin Sargent, Ivan és Sam Raimi. Kép: Bill Pope. Zene: Christopher Young. Szereplők: Tobey Maguire (Peter), Kirsten Dunst (Mary Jane), James Franco (Harry), Thomas Haden Church (Marko), Bryce Dallas Howard (Gwen), Topher Grace (Eddie). Gyártó: Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 140 perc.

 

Nem szerencsés, ha valaki úgy rendezi egy trilógia harmadik részét, hogy fejben már azon gondolkozik: otthagyja a sorozatot, és teljesen másba fog. Sam Raimi bejelentette, hogy több Pókember filmet nem rendez, és következő projectje a Hobbit. Talán épp amiatt lett ez a film szánalmasan gyenge, mert maga a rendező is rettenetesen unta saját munkáját.

A legkiábrándítóbb talán a „super villain” figurák kidolgozása. A szuperhős-filmek alaptézise, hogy nem csak maga a főszereplő karakter fontos, hanem legalább annyira releváns, hogy ki és hogyan játssza legfőbb ellenségének szerepét; az első két Spider-Mannél pedig a negatív főszereplők (William Dafoe, Alfred Molina) tökéletesek is voltak. Ezúttal viszont van nekünk egy Thomas Haden Church-ünk, aki a Homokember szerepében folyamatosan bánatos spániel-képpel kér bocsánatot, hogy ő csak a lánya betegsége miatt rosszalkodik, mert „kell a pénz”.

Aztán ott van Venom, az eredeti képregény egyik legeredetibb figurája, akinek civil szerepét itt a tini lányok szívet megmelengető Topher Grace játssza el. Sajnos túl sok Topher Grace-t kapunk a pénzünkért, Venomból pedig alig láthatunk valamit… Harry Osborn, az eredeti Green Goblin fia is jóval gyengébb, mint a William Dafoe-féle, de erről igazából már nem szegény James Franco tehet, csak az ostoba forgatókönyv, amely hol amnéziás vidám milliomos srácot, hol jóból rossz, majd rosszból jófiúvá váló Goblin Juniort gyárt belőle.

Azonban a három elbaltázott főgonosz semmi ahhoz a tengernyi giccshez képest, amiben a nézőnek meg kell fürödnie, hogy az egyébként elég fantáziátlan akciójeleneteket megnézhesse. Van itt minden: a brazil szappanoperákat is alulmúló románc Spidey és barátnője, M. J., illetve a Parkberben csalódott hölgyemény és Harry Osborn között, de nem kímélnek minket May néni tanácsaitól és M. J. sikertelen színésznői karrierjének bemutatásától sem…

Raiminek bizony az eszébe kellett volna vésnie az első rész szlogenjét: „a nagy hatalom nagy felelősséggel jár”. A Spider-Man filmek rendezői széke egyszerre óriási hatalom és felelősség, Raimi viszont mindkettőt eljátszotta.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9028