KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A pokol angyala

Schubert Gusztáv

Az ember azt hinné, vérbeli színésznek a spionszerep jutalomjáték. Duplán alakoskodhat, színlelheti még a színlelést is. „Álmomban kettős ügynök voltam, és játszottam egymással” – mondhatná Charlie Sheen, de nem mondja, mert leginkább összeszorított szájjal hallgat, szúrós tekintettel mered maga elé. Tiszta apja. Csakazért se színészkedik.

Kínzócölöpös jelenetekhez ideális alkat, egy briliáns FBI-ügynök szerepéhez, aki a valóságban (a Pokol angyala „true story”) egy motorosbanda kétszáz tagját buktatta le azzal, hogy hozzájuk megtévesztésig hasonulva hónapokig élt közöttük, kimondottan hendikep. Ettől ugyan még lehetne a filmből nagy durranás, Rendőrakadémia XII. De hát ez egy komoly, vérfagylaló műalkotás (még a mélylélektan is belé van keverve), nem tréfadolog.

Már az ügynök első lépésein sejthető, nagy fogás van készülőben: sötét bárokban sündörög, kétes alakokhoz dörgölődzik. „A Phoenix-i Sakálokat keresem, narkós-zsaru vagyok, mesterségem címere F. B. I.” Még jó, hogy a titkos ágens találkozik egy öreg motorossal, akinek van humorérzéke, és átlát a szitán: „Hülyéskedöl? Ha narkós-zsaru volnál, nem mondanád meg, hogy narkós-zsaru vagy.” Szabad az út a nemeslelkű bandafőnökig.

És így tovább… a szigorúan titkos ügynök, hála a tökéletes álcának (Harley Davidson, címeres dzseki, fekete szemüveg, bőrgatyó) bántatlanul gördülhet a megnyugtató végkifejletig. Én meg mindhiába várom, hogy lebuktassa a penge száj, meg a szúrós tekintet, és körbevegyék a pokol angyalai: „Hé, emberek, gyüjjetek ide, ez itten Charlie Sheen! Te, öreg, aggyá mán egy ótógrammot, az asszon odáig vóna.”

Én kevésbé: még a Stanislaw Mikulskimat sem cserélném el érte, Stirlitzről nem is beszélve.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=781