KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éjszakai csendben

Tótisz András

 

Csendes az éj. És hideg. Havas a folyópart, a tengerparti kisváros, ahol a gyerekek sötétedéskor ijedten sietnek haza, mert az utcán gyilkos garázdálkodik. A gyerekek mellé lép, átkarolja őket, és egy játékot mutat nekik. Kis türelemjátékot, amin egy macska látható, és golyókat kell lyukakba ügyeskedni. Ma nem ritkaság, valamikor a háború előtti Lengyelországban az lehetett, a gyerekek rácsodálkoztak, és a gyilkos a tarkójukhoz szorított pisztollyal lőtt.

Lélektani krimi ez a film, amelybe apait, anyait beleadtak (Ladislav Fuksnak, a Hullaégető írójának nálunk is megjelent, Az utolsó ügy című könyvéből készült). Romantikus ifjúkori barátságot, a rendőrfelügyelő problémáját fiával, aki maga is belekeveredik az ügybe, látszólag évtizede lezárt, de a felszín alatt még izzó szerelmi drámát... Más részről hiteles, szépen megkomponált képeket arról a bizonyos behavazott városról, meghitt zugairól, meleg, zajos matrózkocsmáiról, a felügyelő polgári lakásáról (csodálatos bőrfoteleivel, dolgozószobájával, családi ebédlőjével), szertartásos, régi vágású kényelmetlenségéről. Csillognak a régi rézműszerek, puhán nyílik, csukódik a szekrényfiók, amelyben a pisztolyok vannak.

Közben a lélektani krimi alapkövetelménye szerint lassan és feltartóztathatatlanul halad a cselekmény a tragédia felé. Tudjuk, hogy a lassúság milyen alkalmas a feszültség megteremtésére, fokozására. Ha aztán, egyszer, robbanásszerűen felgyorsulnak az események. Itt ez a váltás hiányzik, és talán ezért maradt meg a film utáni benyomások között a kelleténél erősebben ez a jelző: lassú.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/08 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7766