KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

N. N.

 

Alberto Cavalcanti brazil filmrendező augusztus 23-án Párizsban meghalt. 1897. február 6-án született Rio de Janeiróban. Svájcban tanult építészetet, majd a húszas években a francia avantgarde filmművészeti törekvések egyik vezető alakja lett. Marcel l’Herbier  díszlettervezőjeként szerzett nevet magának, majd 1926-ban készítette Rien que les heures (Csak az órák), (vagy: Csak pár óra, értelem szerint: A múló percek) című kísérleti jellegű filmjét,  melynek azonban a filmtörténetek nem expresszionista felszínét, hanem realista igényű ábrázolásmódját hangsúlyozzák. Franciaországi tevékenysége során szoros alkotói kapcsolat alakult ki közte és Jean Renoir között. Cavalcanti a negyvenes években Angliában, a Grierson-féle dokumentumfilm iskola szellemében dolgozott. Ugyancsak Angliában rendezte 1947-ben Nicholas Nickleby című Dickens-filmjét (nálunk A fekete ház címen vetítették). 1950-től ismét Brazíliában dolgozott, főként producerként.

 

*

 

Az 1982. november 1-én elhunyt King Vidor 1896. február 8-án született a texasi Galvestonban. Nagyapja magyar bevándorló, apja gazdag birtokos. 1925-ös filmje, A nagy parádé (The Great Parade) realista módon ábrázolta a háborút, s az Amerika hőskora – Egy nemzet születése óta a legnagyobb bevételt jelentette Hollywoodnak. Következő, The Crowd (Dübörgő élet, 1928) című munkájáról így ír a Gregor-Patalas filmtörténet: „A húszas években készült amerikai filmek közül egyetlenegy kísérelte meg a kor valóságának kritikai ábrázolását, s ez (...) a Dübörgő élet volt.” A korai hangosfilm egyik első nagy sikere lett az 1929-es, az amerikai „Dél” négerei között játszódó Hallelujah. Saját maga finanszírozta a munkanélküliség kérdését vizsgáló Mindennapi kenyerünket (Our Daily Bread, 1934). A magyar moziközönség különösen 1938-as, Angliában rendezett Réztábla a kapu alatt (The Citadel) című sikerfilmjére emlékezhet, valamint 1956-ban készült Háború és béke-adaptációjára.

 

*

 

Elio Petri 1929 június 29-én született Rómában.  Kritikusként kezdte pályáját, majd forgatókönyvíróként szerzett elismerést (Róma, 11 óra; Egy szép lány férjet keres.) Az 1960-as évek elején rövidfilmeket rendezett, később sikert arattak politikai tárgyú szatírái, így a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében (1969), majd különösen A munkásosztály a paradicsomba megy (1971). Későbbi, sokat idézett alkotását, a Todo Modot (1976) már éles bírálatok érték minden oldalról. Petri 1982. november 10-én halt meg, 52 éves korában.

 

*

 

Jacques Tati (1908. október 9.–1982. november 5.) a filmművészet történetének egyik legnagyobb alakja. Következő számunkban bővebben méltatjuk életművét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6688