KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lánglovagok

Koltai Ágnes

 

Forró életkép a chicagói tűzoltók mindennapjairól: sok halállal, vérrel, szenvedéssel, és ennél is több politikával. Mert azt nem lehet kihagyni. A tűz, a nagy-nagy tűz is a hatalmi acsarkodás miatt ég. Mit ég? Tombol, őrjöng, fékeveszetten árad. Azért ég, hogy a polgármester bebizonyítsa: aki ellene fordul, Isten ellen vét, s a pokol tüzére jut. Valóban.

Ron Howard nem takarékoskodik a lángokkal – ég a város, ég a ház is... és a tűzoltók csak mennek, mentenek, megsebesülnek, meghalnak, s hősiesen továbbélnek fiaikban. Ők folytatják apjuk mesterségét, s ez olyan nemes és felemelő. Birkózás az elemi erőkkel és az élet örök nagy érzelmeivel – ilyen egyszerű a Lánglovagok története. A felcsapó lángok, a siketítő riadalom a Pokoli toronyból ismerős, a terjengős családi érzelmességek bármelyik mozi-lecture-ből. De láthatunk valami originálisát is: Donald Sutherland játékát, felszabadult ficánkolását egy apró szerepben. Majdnem érdektelen mellékfigurát alakít, valamiféle tébolyodott piromániást, aki állandóan azt hajtogatja, hogy ő beszél a tűzzel, ismeri, mert megfejtette titkát.

Sutherland ősz parókát visel, választékánál kicsit kikopva – belemart a titokzatos tűz –, ajkát összeszorítja, s úgy préseli ki a szavakat, mintha félne tőlük. Magának motyog, mert nem kíváncsi a világra. Játszik a kezeivel, bíbelődik, nézelődik, forgatja, le-föl emeli őket. Tudja, hogy ez egyedül az ő filmje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4199