KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

David Lean (1908–1991)

N. N.

 

1991. április 16-án, Londonban, nyolcvanhárom éves korában meghalt David Lean angol filmrendező. 1908. március 25-én született Londonban. Apja mindvégig ellenezte fia vonzódását a filmszakmához, soha, egyetlen filmjét sem tekintette meg. David Lean 1926-ban kezdte pályafutását a Gaumont cég angliai filiáléjánál, a Lime Grove stúdióban, mint tea boy. Igazából 1942-ben debütált, az Őfelsége ha-jója társrendezőjeként. A negyvenes években Noël Cowarddal dolgozik együtt (Boldog halandók, 1943; Vidám kísértet, 1945 ). Első igazi sikere a Késői találkozás (1945), amelyet a kritika a legjobb neorealista angol filmnek nevezett; de emlékezetes Dickens-adaptációja is, a Twist Olivér (1947).

1957-ben, Sam Spiegel amerikai producer javaslatára készíti el Pierre Boulle regénye nyomán a Híd a Kwai folyón című filmjét, amelynek forgatókönyvét valójában a mac-carthyzmus fekete listáján szereplő Carl Foreman és Michael Wilson írta. Az eredmény: hatalmas kasszasiker és Oscar-díj. Ekkortól tekintik „az esemény-számba menő” szuperprodukciók rendezőjének. A Lawrence Arábiában (1962), a Dr. Zsivágó (1965) s az 1916-os ír szabadságharcot megelevenítő Ryan lánya (1970) fémjelzik munkásságát, sokan mégis az 1984-ben készült Út Indiába című filmjét tartják rendezői szemléletére legjellemzőbb alkotásnak. „Az egyetlen, amit szeretek: történeteket mesélni” – nyilatkozta Lean. Ebbéli képessége aligha tagadható, mégis: a kritika elsősorban mint konzervatív képzeletű, konzervatív gondolkodású rendezőt tartotta számon, aki nem egyszer az angol uralmi törekvések glorifikálójának mutatta magát alkotásaiban. Talán ezért is írhatta róla halálakor – egyszerre elismeréssel és iróniával – egyik kritikusa, hogy David Lean a nemzetközi filmélet Rolls Royce-a volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4151