KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tolvajtempó

Köves Gábor

 

Hivatali kötelességem lejegyezni: a 2000-ben forgatott Tolvajtempó H. B. Halicki 1974-es, Gone in Sixty Seconds című filmjének remake-je. A minden bizonnyal méltán elfeledett Halicki-filmnek egy 40 percig tartó non-stop autósüldözés adta meg kétes kuriózumértékét. A Tolvajtempó, amelyben maroknyi nehézfiúnak egyetlen éjszaka 50 autóritkaságot kell meglovasítania, különben vezérük öccsére halál vár, Jerry Bruckheimer produkciója. Bruckheimer egyike a filmgyári kiskirályoknak: a Disney-birodalmon belül saját udvartartása van, köztük rendezők, forgatókönyvírók és színészek. Aki látta a korábban készült Top Gunt vagy a frissebb eresztésből való Sziklát, netán az Armaggedont, tudja, mit várhat a minden évben önmagát lenyúló producertől. A finnyáskodásnak megálljt parancsolva, és műfaji előítéleteinket is száműzve, ildomos elismerni: Bruckheimer szakmájához értő, magas technikai színvonalat megkövetelő producer, aki a Sziklával és a Bad Boys-szal a rajongókat osztályon felüli szórakoztatásban részesítette. A Tolvajtempó (a cím jó) könnyű prédája a kritikusnak, gyenge osztályzatát mégsem a korábbi Bruckheimer-filmekből átmentett színek (neonkék éjszakák és sárgásbarna nappalok váltják egymást), kameraállások és zenei betétek, a közérthetőség kedvéért tagoltan a kamerába mondott emberi motivációk és a kézenfekvő fordulatok miatt érdemelte ki. Az ismétlőkedv és -kényszer s a kiszámíthatóság könnyen feledhető volna, ha a film bírná szusszal: parádés üldözésekkel és komikus figurák aranyköpéseivel.

Halicki elhíresült 40 percével szemben Bruckheimer mindössze tíz perc körüli időt engedélyez a kaszkadőröknek, azt is a film utolsó harmadában. Sok az előkészületekkel eltöltött idő, amelyet a Cage köré verbuvált régi-új bandatagok felvillanásai hivatottak színesíteni. A ravasz, az agy… pénzbehajtójaként megkedvelt Vinnie Jones ezúttal néma henteslegényt „játszik”. Boncasztalon hagyott szendvicsére irigykedve hunyoríthatott Robert Duvall: „Ha nekem ilyen hálás szerepem volna?”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3034