KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bocsáss meg, kedvesem!

Kovács Kata

Plaire, aimer et courir vite – francia, 2018. Rendezte és írta: Christophe Honoré. Kép: Rémy Chevrin. Szereplők: Pierre Deladonchamps (Jacques), Vincent Lacoste (Arthur), Denis Podalydès (Matthieu), Sophie Letourneur (Isabelle). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 132 perc.

 

Franciaországban mostanság minden évre jut legalább egy LMBTQ-tematikájú, fesztiválsikerre ítélt művészfilm, a 2017-es 120 dobbanás percenként után Christophe Honoré (Anyámat!, Csak a szex) filmje szerepelt a 2018-as cannes-i versenyprogramban, mely ugyancsak a kilencvenes évekbeli AIDS- és HIV-őrület idejére kalauzol. A Bocsáss meg, kedvesem! párdarabjának is tekinthető, szintén modern filmes formavilágú és a fülledt erotikát középpontba helyező Idegen a tónál sztárja, Pierre Deladonchamps ezúttal egy párizsi írót alakít, aki egy nála jóval fiatalabb fiúval keveredik fájdalmas szerelmi viszonyba.

A Szólíts a neveden-féle divatos vintage-világot erőteljes, hidegen kék vizualitással kiegészítő Bocsáss meg, kedvesem! elsősorban a lelki és szexuális értelemben is felkavaró viszony ábrázolásában jeles, de kiváló a meleg szomszéd, a haldokló ex és az író kisfiának mellékszála is. Az üzenetrögzítők, a szüntelenül szívott Lucky Strike és folyton nyitva lévő borospalackok harminc évvel ezelőtti világa erőteljes teátralitással párosul Honoré filmjében, az irodalmias dialógusok, a magaskultúrára tett percenkénti utalások, a megszólaló korabeli pop-számok és operarészletek, a plakátra kívánkozó, grafikus kompozíciók tovább erősítik ezt a hatást. A túlnyújtott játékidő és a végeláthatatlanul hosszú, drámai ívet ritkán követő dialógusok azonban néhol már nem csak a néző, de még a színészek érdeklődését is elvesztik. Coming out, nemi úton terjedő betegségek, felnövés, múlandóság, beteljesületlenség, vágyakozás, ügyetlen szexualitás – a tematika zászlóvívői pontosan ugyanezeket a motívumokat vonultatják fel az Utolsó napjaimtól (Ozon) az Adèle életéig (Kechiche), Honoré munkája azonban hozzáadott érték és valódi mögöttes tartalom tekintetében a gyengébbek közé tartozik: inkább csak stílusos, de középszerű melodráma.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14063