KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Lucky

Nevelős Zoltán

Lucky – amerikai, 2017. John Carroll Lynch. Írta: Drago Sumonja és Logan Sparks. Kép: Tim Suhrstedt. Zene: Elvis Kuehn. Szereplők: Harry Dean Stanton (Lucky), David Lynch (Harvard), Ron Livingston (Bobby), Tom Skerritt (Fred). Gyártó: Superlative Films. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 88 perc.

 

A Lucky Harry Dean Stanton filmje – hattyúdal, egyben tiszteletadás az idén 91 éves korában elhunyt színész előtt, aki bő hat évtized alatt jellemszínészi alakításai révén igazi kultuszfigurává vált. Eddig csak egyetlen filmben játszott igazi főszerepet, Wim Wenders Párizs, Texasában, a Lucky címszerepe viszont annyira abszolút főszerep, hogy a kamera szinte el sem mozdul a nyomából, amint a vén cowboy reszketeg lábain napi köreit járja a sivatagi porfészek utcáin, ahol lakik. A forgatókönyvírók Stanton életrajzából vett elemekből építették fel Lucky világát: haditengerészeti múltjától, amelyet egy egyenruhás fiatalkori fénykép visszatérően megjelenít, családtalan életállapotán és notórius dohányzásán át énekesi tehetségéig – a film egyik nagy pillanata, amikor egy születésnapi partin spanyolul dalra fakad. Filmszínészi karrierjére emlékeztet az egyik fontos mellékszerepet alakító David Lynch jelenléte (akivel Stanton több filmet is készített), illetve Tom Skerritt feltűnése egy jelenet erejéig (színésztárs az Alien űrhajójáról). Mindez azonban csak az építőanyag, amelyből a mű, az igazi tiszteletadás megszületik az eddig színészként ismert John Carroll Lynch első rendezői munkájában, aki az élet legvégéről szóló tudósításhoz hívja segítségül Stantont. 90 év felett Lucky, és vele együtt Stanton is, olyan korban van, amelyet a legtöbbünk sosem ér meg (ahogy ez el is hangzik) – szemszögükből az élet leghétköznapibb dolgai is különleges fénytörésbe kerülnek.

Lucky arról beszél, hogy nem hisz a lélekben. Az a megsemmisülés, amelyet a halál utánra jósol, valójában már rég folyamatban van ebben a feladat nélküli, eseménytelen életben, amelynek sivatagi metaforáira nagyban épít a film. Stanton bölcs derűje, és ugyanúgy konok szemöldökráncolása is, a hitetlenségen át egy ritka mód komolyan vett, lelki útról tanúskodik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13516