KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Raid – A törvény nemében

Kovács Kata

Raid dingue – francia, 2016. Rendezte: Dany Boon. Írta: Sarah Kaminsky és Dany Boon. Kép: Denis Rouden. Zene: Michel Tordjman és Maxime Desprez. Szereplők: Alice Pol (Johanna), Dany Boon (Eugene), Michel Blanc (Pasquali), Yvan Attal (Viktor). Gyártó: Pathé / TF’ / Artémis Productions.Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 105 perc.

 

A kortárs európai közönségfilm szupersztárja, Dany Boon legújabb munkája, szemben a 2008-as Isten hozott az isten háta mögött rekord-kasszasikerével – 20,5 millió néző – még az 5 milliós nézőszámot sem érte el hazájában, Franciaországban. Pedig a színész-rendező korántsem evezett új vizekre, készített már korábban is hatósági vígjátékot (Finánc a pácban), sőt, hasonlóan a 2014-es Szuper-hipochonderhez, a burleszk-elemekben bővelkedő akció-vígjáték itt is a screwball irányába kanyarodik el, a fináléra pedig hősnőnk itt is akció-, sőt, nemzeti hőssé avanzsál. A Raid humorforrását tekintve ezúttal azonban nem a rasszista poénok, hanem a nő- illetve macsógyűlölet birodalmába kalauzol.

Johanna a francia elit alakulat megszállottja, ám jelentkezéseit egészen idáig mindig visszautasították, köszönhetően részben a rendőr-berkekben uralkodó nőgyűlöletnek, részben pedig a hősnő totális alkalmatlanságának. Johanna nagyon erős, de rendkívül ügyetlen, együgyű, viszont nagyon szorgalmas és elszánt. Kvalitásainak vajmi kevés köze van ahhoz, hogy végül mégiscsak bebocsátást nyer a vágyott kiképzésre, belügyminiszter apja elhatározza ugyanis, hogy közbelép, és csupán azért veteti fel a lányát, hogy egy életre megutáltassák vele ezt a pályát. Johanna elszántsága azonban határtalan, esze ágában sincs közelgő esküvője fényében otthagyni a rendőri pályát, és háziasszonynak állni. A fináléra a film abszurd és blőd különös és látványos keverékévé alakul, Johanna karaktere pedig hirtelen és indokolatlan fejlődésen megy át. Teljesen világos, hogy a film motorjául szánt női egyenjogúság tematika nem a legszélesebb nézőtömegeket mozgatja, az azonban már talányosabb, hogy az alkotók érdeklődése miért ebbe az irányba fordult, ha egyszer aligha tudnak többet mondani róla, mint hogy a nők és a férfiak ugyanúgy lehetnek tehetségesek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13356