Kritika

Stefan Zweig: Búcsú Európától

A száműzött művészet

Forgács Nóra Kinga

Hogyan tette tönkre magát Európa? Zweig kritikája ma is érvényes.

„Sosem éreztem csábítást, hogy az életem történetével traktáljak bárkit: korántsem tartottam oly fontosnak a személyemet” – paradox mód ezzel a mondattal nyitja egyik legjelentősebb, önéletrajzi munkáját, A tegnap világát Stefan Zweig. A monarchia szülötte, aki az első világháborús összeomlás miatt sokadmagával Ausztria polgára lett, majd 1934-ben, még az Anschluss és a második világégés előtt, elhagyta hazáját. Művei és ő is száműzötté váltak. A saját magát memoárja elején „osztrák, zsidó, író, humanista és pacifista” jelzőkkel definiáló Zweig természetesen feloldotta az ellentmondást, könyvének története egy nemzedék sorsát és Európa történelmét meséli személyes nézőpontból 1939-ig, addig, mikor Anglia hadat üzent Németországnak. Az otthonának vallott és hűen szeretett Európa ekkor végképp elveszett Zweig számára. Maria Schrader rendezőnőt és forgatókönyvíró társát, a szintén német Jan Schomburgot – bár 1936-ban veszik fel a fonalat – főként az ezt követő időszak érdekli, hogy megrajzolhassák egy nyughatatlanul úton lévő, hazátlan ember portréját.

A Stefan Zweig: Búcsú Európától nem klasszikus értelemben vett életrajzi film. Egy egészen rövid szakaszra, az író utolsó éveire, az 1936 és 1942 közé eső időtartamra, de leginkább az 1941-es, lélektanilag kritikus év eseményeire koncentrál. Sok kihagyással és néhány, koncepciózusan kiragadott jelenetsorral dolgozik: a prológus egy rövid látogatás Brazíliában, az első egység helyszíne Buenos Aires és a PEN Club („Poets, Essayists, Novelists”) 1936 őszén megrendezett nemzetközi kongresszusa. A második rész már 1941 januárjában játszódik, és ismét Brazíliába, Bahiába kalauzol. A harmadik szín 1941 januárja, New York City. A negyedik helyszín újra Brazília, Petropolis, 1941 novemberében. Az utolsó, az epilógus 1942 februárjában, ugyanitt.

A Schrader és Schomburg által felépített szerkezet precíz. Nem történelmet mondanak, hanem az emberről mesélnek, de minden jelenetükben tudatosan járnak körül néhány problémakört: az elismertség, az írói felelősség, az áldozatlét és kiszolgáltatottság, a büszkeség és megalázottság, a szolidaritás és düh, a személyes felelősség és a személyes szabadság, végül a hazátlanság, a reményvesztés kérdéseit. Nem próbálják Zweiget idealizálni, vagy hősként feltüntetni, ahogy a PEN kongresszusán az újságírók, úgy ők is neki szegezik a kínos kérdéseket. Ebben az értelemben nem is portrét festenek, inkább értelmezik Zweig személyét és szerepét.

A Búcsú Európától mégsem száraz publicisztika, hanem egy intim közelségből láttatott, csendes tragédia lassú kibontása. Schrader és Schomburg tökéletes hangulatteremtők, minden jelenet életre kel, minden helyszín lélegzik, ennek a filmnek egészen különleges légköre van, a forró brazil cukornád ültetvénynek éppen úgy, mint egy jéghideg New York-i lakásnak. Emellett tökéletes hangulatkeverők is, helyzeteik éppen azáltal válnak árnyalttá és érzelmileg összetetté, hogy képesek összehozni a cseh új hullámot idéző humort a belső feszültséggel, a drámát a börleszkes rendetlenséggel, a boldogságot a pótolhatatlan veszteség érzésével. Az epizodikus szerkezet és a kritikus szemlélet ellenére képesek közvetlenül megmutatni Zweiget, akivel így lassanként elkezd együtt érezni a néző. Az írót alakító osztrák komikus, Joseph Hader minden porcikája a karaktert szolgálja. Színész és rendező mozzanatról mozzanatra építi fel a búcsúpillantás, a lemondás drámáját. A belátás fájdalmát, hogy az a gyönyörű brazil pálmaerdő sosem lesz a Semmering fenyőerdeje, Európa pedig sosem lesz már a régi Európa. El fog kezdődni valami új, ahogy az eredeti cím (Vor der Morgenröte), és Zweig búcsúlevele is mondja, eljön majd a hajnalpír a hosszú éj után, de ezt ő, a türelmetlenebb már nem várja meg.

Stefan Zweig – Búcsú Európától (Vor der Morgenröte) – német-osztrák-francia, 2016. Rendezte: Maria Schrader. Írta: Maria Schrader és Jan Schomburg. Kép: Wolfgang Thaler. Zene: Cornelius Renz, Tobias Wagner. Szereplők: Josef Hader (Stefan Zweig), Barbara Sukowa (Friderike Zweig), Tómas Lemarquis (Lefèvre), Aenne Schwarz (Lotte Zweig). Gyártó: X-Filme / Maha Productions / Idéale Audience. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos.106 perc.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 52-53. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13088

Cikk értékelése:

szavazat: 1 átlag: 7