KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Pszichothriller

Amíg alszol

Kettős hatás

Varró Attila

Balagueró bravúros pszichothrillerében a közönség választhat zsánert magának.

 

Jaume Balagueró eddigi zsáneréletműve mind tematikájában, mind hatásmechanizmusában szorosan kötődött a horrorhoz, a kortárs európai rémfilm egyik vezéralakjává avatva a katalán születésű rendezőt. Még a két kísértetfilmjét (Darkness, Hideg csontok) és nagysikerű zombi-duplázását ([Rec]1-2) megelőző ezredfordulós debütálása, a Névtelenek okkult szekta-opusza is kezdettől a félelemkeltésre épít: az eltűnt kislánya után nyomozó kétségbeesett édesanya fokozatos csapdába szorulását és a lassanként köré gyűlő borzalmakat könyörtelen végkifejletig lekövető történet az Ördögűző racionalizált verziójaként, misztikus hókuszpókuszok nélkül jeleníti meg minden anya legnagyobb félelmét, a serdülőkorban elszabaduló gyermek rémképét, aki minden ok nélkül kilép a családi képből és idegenné válik. Az erős pszichológiai indíttatás Balagueró kísértetfilmjeiben is szépen tetten érhető (a Darkness sátánista Ragyogás-variációja a családi erőszak témáját feszegeti, a Hideg csontok kórházi rémmeséje pedig a gyermekhalál traumáját bújtatja gótikus köntösbe), ám a két [Rec]-film found footage munkáihoz inkább a zombiközeghez jobban illeszkedő szociohorrort választotta, egy nagyvárosi bérház mikrokozmoszában modellezve a krízishelyzetben darabjaira hulló társadalmat. A tavalyi alkotás az életmű első darabja, ahol a rém-auteur idegen forgatókönyvből dolgozik, amit óvatos műfajváltása is jelez: az Amíg alszol pszichothrillerében háttérbe szorul az áldozatok rettegése, ahogy Balagueró merész döntéssel átáll a sötét oldalra.

A 2011-es alkotás legfontosabb vonása ugyanis éppen az, hogy ezúttal a történet abszolút főgonosza kerül főhős-szerepbe, így – akár a Kamerales vagy a Sötétkamra esetében – a befogadó egy beteglelkű, visszataszító figura oldalán maga is tettestárssá válik. A helyszín ezúttal is a Balagueró-féle nyomasztó

bérház, amelynek csendes, udvarias gondnoka éjjelenként gonosz játékokat űz a lakókkal, mígnem a szerelméül kiszemelt lány kedélyes közönye egyre riasztóbb tettekre provokálja, feltartóztathatatlan erőszak-lavinát indítva el a falak között. A rendező a bravúros negyedórányi expozícióban fokozatosan tárja fel a zárkózott férfi árnyoldalát, kezdettől felkínálva a lehetőséget, hogy belelássunk egy szerencsétlen, magányos kisember életébe: együtt éljük át vele a napi megaláztatásokat (amelyek csúcspontjaként a szeretett nő ágya alatt kell végigszenvednie egy szenvedélyes aktus mozgalmas eseményeit), sőt akár szoríthatunk is neki a suspense-helyzetekben, amikor egyik reggel hajszál híján lelepleződik vagy épp sarokba szorítja a szemben lakó kislány aljas zsarolása. Balagueró nem csupán hiteles, átélhető portrét kínál egy szexuálisan frusztrált érzelmi nyomorék fokozatos átalakulásáról kíméletlen gonosztevővé, de precízen szemlélteti a különbséget a szörnytől való félelem és a szörnnyel való (kényszerű/

önkéntelen) azonosulásból fakadó feszült izgalom hatásmechanizmusa között – különös műfaji tudathasadásba csalva nézőjét, ahol egyszerre szembesülhet a bűnelkövetés tiltott izgalmával és a teljes

kiszolgáltatottság, az arctalan fenyegetés bénító borzalmával.

 

AMÍG ALSZOL (Mientras duermes) – spanyol, 2011. rendezte: Jaume Balagueró. Írta: Alberto Martini. Kép: Pablo Ross. Zene: Lucas Vidal. Szereplők: Luis Tosar (César), Marta Etura (Clara), Iris Almeida (Úrsula), Alberto San Juan (Marcos). Gyártó: Filmax Entertainment / Cubica. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 102 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/11 31-32. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12895