KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szívecskéim

Varró Attila

Caprice – francia, 2015. Rendezte és írta: Emmanuel Mouret. Kép: Laurent Desmet. Zene: Giovanni Mirabassi. Szereplők: Emmanuel Mouret (Clément), Virginie Efira (Alicia), Anais Demoustier (Caprice), Laurent Stocker (Thomas). Gyártó: Moby Dick Films / Arte France. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 100 perc.

 

Noha Emmanuel Mouret az elmúlt két évtized nagyjából tizenhatodik lelkesen magasztalt aspiránsa a „Francia Woody Allen” mind kétesebb értékű titulusára, féltucatnyi művet számláló eddigi romkom életműve alapján a párizsi színész-író-rendező inkább valahol Antoine Doinel és Fernandel keskeny metszetében helyezkedik el. Legfrissebb, Szívecskéim című alkotásában bumfordi bájú, tisztalelkű és vadromantikus entellektüel-figurája a számos Harry és Sally verzió után (Költözködő szerelem, Csak egy csók) ezúttal a Sztárom a párom alapszituációjában próbál szerencsét: álmodozó tanárhőse csodás véletlen folytán megismerkedik, majd boldog párkapcsolatba lép az évek óta távolról rajongott színésznővel – a konfliktust ezúttal nem a két világ összeférhetetlensége okozza, hanem egy lelkes fruska, aki hasonló elvakult imádatot táplál a főhős iránt, ám ezt jóval aktívabb és látványosabb módon nyilvánítja ki, takaros szerelmi három- (majd négy-)szöget teremtve.

Mouret filmje ezúttal is egyformán szűken méri a műfaji és szerzői érdemeket: míg utóbbi kimerül a szokásos mafla lúzer figura reflexióiban és a hátterekben elhelyezett rajzok ironikus kommentárjainak egész életművön végigvonuló kézjegyében, addig a Szívecskéim romkom-fronton sem kínál többet egy erőltetett romantikus konfliktus repetitív helyzetekre épülő cselekményénél, időnként komikus közjátékokkal megspékelve. Ami miatt némiképp kiemelkedik a film Mouret középszerű alkotásai közül, az a keserűbb végkifejlet: a happy end felszíne alatt nem csupán a párkapcsolatok illuzórikus, önáltató természetéről vetít sötétebb képet, de némi művészi önkritikát is gyakorol főhőse alakjában, aki az írást jelképező üde, őszinte fruskát némi bánatos bocitekintettel, de szemrebbenés nélkül beáldozza a nagypályát jelentő sztár-pár kedvéért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12681