KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Terminator: Genisys

Andorka György

Terminator: Genisys – amerikai, 2015. Rendezte: Alan Taylor. Írta: Patrick Lussier, Laeta Kalogridis. Kép: Kramer Morgenthau. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Arnold Schwarzenegger (Terminator), Emilia Clarke (Sarah), Jai Courtney (Reese), Jason Clarke (John), Byung-hun Lee (T-1000). Gyártó: Paramount Pictures / Skydance Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 126 perc.

 

A Terminátor 2 végén kohóba ereszkedő T-800-as teátrális öngyilkosságával a Skynet robotjainak, úgy tűnt, bevégeztetett, cserébe a celluloid-panteonban várta őket a megérdemelt öröklét. A sírrablókra azóta is rájár a rúd: a máig jobbára Cameron ötleteinek szemérmetlen újrahasznosításából élő alkotóknak mindezidáig nem sikerült érdemben hozzátenni a második fejezettel kerekre zárt univerzumhoz – ha mégis megpróbálták, a végeredményt látva inkább ne tették volna.

Az áthallásos címével ambíciózus vállalására reflektáló Genisys új kezdetet ígér, de csupán a nagy elődökre parazitaként tapadó nosztalgia-rebootok (Jurassic World) és időutazós remixek (Sötétségben – Star Trek) nyomvonalán iparkodik csúcsra járatni a vérszívást: az újra nyitott családi fotóalbumban szinte mindenki felbukkan, emblematikus vagy épp csak bennfentesek számára kiszúrható elemek köszönnek vissza szakmányban, de az egész egy ponton túl izgalmas helyett inkább fárasztóvá válik (Umberto Eco után szabadon: egy főhajtás megható, száz nevetséges). 24 évvel az utolsó Cameron-film után persze kiéhezett kutyaként harapunk rá az odavetett koncokra, de a mimikri csak rövid ideig tudja elfedni, hogy a király meztelenebb, akár a punkokkal újfent összeakadó, CGI-elixírrel fiatalított Schwarzenegger. Hiába, a show-nak így is folytatódnia kell: a finálé ironikus, szándékolatlanul is önreflektív pillanata, amikor a fémváz alatt már érző szívet rejtő, „öreg, de nem vén” (köszönjük, értjük) apafigura a második rész befejezését felülírva ismét alámerül, de csak hogy végső, tragikus önfeláldozás helyett egykori nemezisének elpusztíthatatlan, alakváltó gúnyájában szülessen újjá. Hogyan is értenék a stúdiófőnökök, hogy nem sztárgázsira és renderfarmokra költött dollármilliók, hanem a jelenleg csillagok között járó szerző szelleme az, ami valóban hiányzik a gépből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12358