KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Minyonok

Vajda Judit

Minions – amerikai, 2015. Rendezte: Pierre Coffin és Kyle Balda. Írta: Brian Lynch. Zene: Heitor Pereira. Gyártó: Illumination Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 91 perc.

Hollywoodban előbb-utóbb minden szuperhősnek jár egy eredettörténet – ergo minden szupergonosznak is. Annak idején a Gru vívmánya az volt, hogy az élőszereplős alkotások után animációs filmben is Hőssé avatta a főgonoszt. Csakhogy a cuki figurákkal kínált gyerekmenüt a kicsik vetetik meg a szülőkkel – nekik pedig nem Gru, hanem sárga segédei, a jópofának szánt minyonok a kedvenceik (ahogy a Jégkorszakból is minden gyerek a motkányért van oda). A minyonokkal viszont az a bibi, hogy nincs egyéniségük: leszámítva, hogy kicsik, kerekek, sárgák és furcsán halandzsáznak, leginkább semmilyenek. A Jégkorszak motkányához hasonlóan őket is egyetlen cél hajtja: a hőn áhított, elérhetetlen makk helyett egy hőn áhított, szupergonosz gazdára vágyakoznak – és a Minyonok prológusának tanulsága szerint ez is majdnem olyan lehetetlen küldetés.

A forgatókönyv kiinduló pontja tehát, hogy a kezdeti kudarcok után a kis szolgalelkűek mindenképpen meg akarják találni a Föld legelvetemültebb emberét, hogy neki dolgozzanak. S ha már a forgatókönyvírói akarat elindította őket egy úton, a korábbi filmektől eltérően nem elég, ha pusztán gyermeteg tréfák főszereplőivé teszik meg őket (ami nem biztos, hogy egybeesik a célközönség igényeivel). A többször műfajt váltó, kacskaringós cselekményben az alkotók ezúttal sem tudtak elszakadni a Bond-vonaltól – ez viszont nem változtat azon a szomorú tényen, hogy a főhősül választott apróságok továbbra is semmilyenek; jellemet nem írtak nekik, ilyen alapon akár egy rakás pattogó pingponglabdát is nézhetnénk. A Gru 2-vel együtt – melyben a gonosz hős végérvényesen megjavult – így a Minyonok csak arra bizonyíték, hogyan lehet kiherélni egy zseniálisan indított franchise-t. Egyetlen frappáns ötlet ugyan található a filmben, ám az a végén van elhelyezve, így a teljes játékidőt végig kell várni hozzá.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12355