KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A szél dühe

Benke Attila

La collera del vento – spanyol-olasz, 1970. Rendezte: Mario Camus. Szereplők: Terence Hill, Manuel Alexandre, Fernando Rey, Mario Pardo, Ángel Lombarte, Máximo Valverde, Carlo Alberto Cortina. Forgalmazó: FIBIT Media Kft. 104 perc.

A kizárólag pénz vagy bosszú miatt tevékenykedő, kétes erkölcsű, koszos zsoldosokat és paraszt-forradalmárokat szerepeltető olasz western a hatvanas évek közepén Sergio Leone stílusteremtő és témaindító, örökzöld klasszikusával (Egy maréknyi dollárért) kezdte szárnyalását, és a műfajciklusból gúnyt űző Az ördög jobb és bal keze sikere után a következő évtized derekára már önparódiába fulladt. Tiszavirág élete ellenére az ultraerőszakos „spagetti western” kultúrtörténeti jelentősége nemcsak a műfaj felfrissítésében rejlik, társadalmi szerepvállalásuk miatt is emlékezetesek Sergio Corbucci, Sergio Sollima, Damiano Damiani rendezők és Sergio Donati, Franco Solinas forgatókönyvírók művei. Az italowesternek egy része – mint az 1910-1917 közti mexikói forradalom idején játszódó A zsoldos vagy a Ki tudja? – komoly politikai kalandfilm, az amerikai Vadnyugat mítoszát átalakítva a hatvanas-hetvenes évek olasz és nemzetközi kríziseire reagáltak (terrorizmus, munkássztrájkok, az Egyesült Államok külpolitikája Latin-Amerikában és agressziója Távol-Keleten, a „harmadik világ” forradalmai stb.).

Akár Mario Camus spanyol „eastern”-je, A szél dühe, mely alapszerkezetét tekintve nem túl eredeti, hiszen tipikus olaszos bosszútörténet, s többek között Damiani említett remekművéből (Ki tudja?) ismerős pálfordulás-sztori egy bérgyilkosról (Marco), aki az elfojtandó forradalom élére áll. Camus easternjének különlegességét ugyanaz adja, mint a mexikói Zapata-westerneknek vagy az 1920-as évek Brazíliájában játszódó A banditának: regionális történelmi-mitológiai témákkal keresztezi az amerikai western világát. A szél dühe a XIX. század végi Spanyolország vidéki parasztlázadásait használja fel, hogy közvetetten, tömegfilmes formában (bár nem kevés didaktikus párbeszéddel) kritizálja az ekkor már puhuló, de még elemében levő Franco-diktatúrát. Így Szomjas György Talpuk alatt fütyül a széljéhez vagy Hajdu Szabolcs Délibábjához hasonlóan A szél dühe is virágnyelven előadott rendszerkritika, ígéretes kísérlet az amerikai és európai tradíciók átpolitizálására. Kár, hogy a bérgyilkosból bosszúálló forradalmárrá váló Marco története sematikus vendettává, sablonos tragikus románccá egyszerűsödik a cselekmény vége felé közeledve. Mindenesetre az olasz westernekből ismerős, fülledt és kegyetlen atmoszféra, a spanyol közeg mint „Vadnyugat”, s a hetvenes évek vígjátékainak sztárja, Terence Hill szokatlanul drámai és tragikus szerepe miatt mindenképp érdemes próbát tenni a filmmel.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12344