KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szuper-Hipochonder

Kránicz Bence

Supercondriaque – francia, 2014. Rendezte és írta: Dany Boon. Kép: Romain Winding. Zene: Klaus Badelt. Szereplők: Dany Boon (Faubert), Alice Pol (Anna), Kad Merad (Zvenka), Jean-Yves Berteloot (Miroslav). Gyártó: Pathé. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 107 perc.

 

Ha a kortárs európai mozi legnagyobb sztárját kellene megnevezni, mifelénk kevesen tippelnének Dany Boonra, annak ellenére, hogy néhány éve a kontinens egyik legjobban kereső színészévé avanzsált. A francia komikus ráadásul a kamera mögött is feltalálja magát, a Szuper-Hipochonder immár a negyedik saját rendezése (és a harmadik, amelyet Magyarországon is bemutatnak). Előző munkáihoz hasonlóan Boon ezúttal sem törekszik rá, hogy szimpatikus karaktert formáljon meg: a betegesen betegségiszonyos Romain kollégája halála után úgy határoz, változtatnia kell az életén, ám terve túl jól sikerül, miután összetévesztik egy kelet-európai diktatúrából szökött ellenállóval.

Talán nemcsak a Lajtától keletre számít kissé kínosnak, hogy a film eleinte a tiszta és ápolt párizsi értelmiségiek, illetve a szurtos és elhanyagolt „cserkisztáni” menekültek találkozását igyekszik poénforrásként működtetni. Még szerencse, hogy a játékidő első harmada után az alkotók irányt váltanak, és a műfaji hangsúlyok eltolásával tartják fenn a nézői érdeklődést. Burleszk-elemekben bővelkedő vígjátékból a romkom vizeire eveznek, hogy aztán a fináléra akcióhőst faragjanak szinte mindvégig ellenszenves főhősükből. Korábbi rendezéseinek receptjétől eltérve, a regionális-nemzetiségi feszültségek humoros ábrázolása helyett Boon ezúttal a tősgyökeres franciák és a bevándorlók korántsem problémamentes viszonyához nyúl hozzá finoman, éppen csak annyira, hogy ne akadályozza közönségét az önfeledt szórakozásban. A végeredmény ezerszer látott sablonokból építkező, ugyanakkor lendületes és életteli produkció, ami mégis hagy némi rossz szájízt: Romain végtére is úgy győzi le hipochondriáját, hogy koszossá, tehát kelet-európaivá válik. A csattanó pedig mi is lehetne más, mint hogy az ápolatlan káeurópaiakat nagyrészt magyar színészek játsszák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11751