KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy lövés a fejbe, öt a testbe

Turcsányi Sándor

Nagy kazlakban áll az előzmény. Nyilván nincs is olyan Láttuk még, ami nem inkább Láttuk már lenne... Így kedvencem, a műtörténeti áttekintés következik. Pláne mert se szeri, se száma az olyan opuszoknak, amelyekben a mi jó amerikai emberünk gyötrődik a mi rossz amerikai emberünkkel, míg a háttérben a piramisok között lepedőbe öltözött fura figurák futkosnak avagy kicsi, tranzisztoros, sárga törpék tépik egymás haját a nyeregvasút alatt, miközben az eukaliptuszleveleket csendesen rágcsálja az egzotikum. Ám ezen az ún. kihelyezett irányon belül is gyakorinak számít az angolországi kiszállás. Világos, ott még tudnak beszélni az emberek.

Láttam még John Wayne tán utolsóelőtti filmjét. Lő, mint a bolondóra, lehet, hogy nem ez volt a címe, de erről szólt. Átjött egy rosszfiúért odaátról, és az angolok (akkor épp Sir Richard Attenborough vezetésével) tutyimutyi képpel asszisztáltak a hazaszállításhoz. Most Harvey Keitel jön át, de meglepő módon nem csak ennyi a különbség. Más az elővezetés. Akkor szép, ibuszos londoni képek voltak: Tower és Buckingham Palace, és a veterán egy piros emeletes busz tetejéről ugrott a bumfordi taxira. Tárgyalt opuszunkban a hős a Crying Game, a Mezítelenül és más dúsan díjazott hasonló egyebek helyszíneire, díszletei közé érkezik. Ami közeli, az is lehet egzotikus. Ezek az angolok kocsmában isszák a sört, ordítoznak az esküvőjükön meg a meccsen, ha a United játszik. A rendező jól megtanulta a leckét: Manchester England, England – énekelték a Hairben. És ha énekelték, akkor bizonyára igaz is.

Vajon sikerül-e... Sikerül. A jó Harveynak ne sikerülne? Bár köztünk szólva neki se könnyű. Alighanem csalja otthon az asszony. S ezért, meg a valósághű előadásmód kedvéért tízpercenként telefonál Amerikába. Olyan ügyesen használja ezt az elmés kis szerkezetet, mintha nem is Mr. Bell, hanem Mr. Bill találta volna fel (ezt is).

A magyar cím – Egy lövés a fejbe, öt a testbe – egyébként megtévesztő. A fejbe semmi nem megy. Az tök üres, és az is marad. Örökre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1154