KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

ill Manors – Rázós környék

Baski Sándor

ill Manors – brit, 2012. Rendezte és írta: Ben Drew. Kép: Gray Shaw. Zene: Plan B. Szereplők: Riz Ahmed (Aaron), Ed Skrein (Ed), Lee Allen (Chris), Keef Coggins (Kirby), Anouska Mond (Michelle). Gyártó: Miceowave / Film London / Ill Manors / Aimmimage. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 121 perc.

A nagyközönség a rappereket máig a félmeztelen nők gyűrűjében kilós aranyfukszokat lóbáló mű-gengszterekkel azonosítja, holott a zsánernek léteznek olyan kifejezetten intelligens művelő is, akik szövegeikben nagyfokú társadalmi érzékenységekről tesznek tanúbizonyságot. Ilyen a brit Ben Drew, alias Plan B is, aki debütáló albumán (Who Needs Actions When You Got Words) Észak-Londonba kalauzolta el hallgatóságát, az önkormányzati lakásokban tengődő csonka családok, az agresszív tinédzserek és az utcát uraló dealerek világába. Az egyes szám első személyben előadott portrék többsége ugyanazt a tanulságot közvetítette, mint az Elvis Presley-féle In The Ghetto évtizedekkel korábban: a környezet determinál, a szülők és a társadalom által magukra hagyott gyerekek elvadulnak, a testi és lelki nyomor így újratermelődik.

A Drew által írt és rendezett ill Manors – Rázós környék ennek az egyébként nem túl forradalmi tételnek hivatott az illusztrációjául szolgálni. A rapper formális filmes képzésben ugyan nem részesült, de a mozgóképes dramaturgia iránti affinitása már a második albuma kapcsán megmutatkozott: a The Defamation of Strickland Banks dalai és a kapcsolódó videoklipek egyetlen összefüggő történetet meséltek el. Az ill Manors narrációjaként ugyancsak a rapbetétek szolgálnak: Plan B, mint egyszemélyes görög kórus kommentálja a cselekményt, illetőleg beavatja a nézőket a szereplők múltjába, felvillantva a gyerekkoruk meghatározó eseményeit. A nagyjából egy hetet átfogó történet helyszíne a londoni Forest Gate, az a környék, ahol Drew is felnőtt, a szereplők pedig az errefelé „őshonos” drogdealerek, chavek (balhés fiatalok) és crackfüggő kurvák. A film időjátékokkal tarkított epizodikus szerkezete a Ponyvaregény-típusú puzzle-mozikat idézi, de Tarantinóval ellentétben Drew nem idealizálja a gengsztervilágot. A jórészt amatőr színészek közreműködésével, eredeti helyszíneken és fillérekből forgatott ill Manors, kíméletlen realizmusa és nyersessége okán inkább a dán Pusher-trilógia és a This is England rokonának tekinthető. Drew ugyanakkor nem tud és nem is akar szenvtelen maradni, így a film az utolsó félórában leplezetlenül melodramatikussá válik. Egy kevésbé személyes alkotást az efféle hatásvadászat talán hiteltelenítene, de mivel az ill Manors bevallottan a rapzene népnevelő attitűdjét zsákmányolja ki –, maximális sikerrel –, nem opciója, hanem kötelessége morális tanmeseként (is) működnie.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11411