KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelmek háza

Zalán Márk

Haarautuvan rakkauden talo – finn, 2009. Rendezte: Mika Kaurismäki. Írta: Mika Kaurismäki, Sami Keski-Vähälä. Kép: Rauno Ronkainen. Szereplők: Elina Knihtilä (Tuula), Hannu-Pekka Björkman (Juhani), Antti Reini (Wolffi), Anna Easteden (Nina). Gyártó: Marianna Films. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 109 perc.

A Kaurismäki testvérek és a finn filmgyártás változatlanul erősen összetartozó fogalmak. Szinte alig található olyan év nyelvrokonaink elmúlt negyedszázadának filmtermésében, amelyben valamelyik fivér ne mutatott volna fel egy-egy újabb alkotást. Ezúttal a kevesebb fesztiválsikert elérő, ám a gyártásban annál fontosabb szerepet betöltő, nem kevés filmet a háta mögött tudó Mika 2009-es művét láthatják a hazai nézők.

Hőseinek házassága évek óta megromlott, elhidegült kapcsolatukat mindössze heves veszekedéseik forrósítják. Míg a feleség egy fiatalabb pilótával bújik ágyba, hogy párját féltékennyé tegye és elűzze a közös házból, addig a férj (hasonló okok miatt) arra kéri lányokat futtató mostohafivérét, szerezzen neki barátnőt. Az új kapcsolatok új konfliktusokat szülnek, amelyekbe a rendőrség és az észt maffia egyaránt belekeveredik.

Noha Mika filmjének bizonyos momentumai fiatalabb testvére munkáira emlékeztetnek (egyszerű képi kompozíciók, abszurd szituációk), stílusa szöges ellentéte azoknak. Szűkszavúság, távolságtartás helyett sokat beszélő, az azonosulást megkönnyítő karaktereket visz vászonra, emellett jobban hajlik a vígjáték, a melodráma, sőt, még a krimi felé is. Történetvezetése és színészeinek alakításai ugyan közel sem hibátlanok, ám így is igényes, túlzásoktól mentes szórakoztató filmmel jelentkezik, melyben remekül vegyíti a komikumot a főszereplő házaspár tönkrement kapcsolatának drámájával, valamint adott egy újabb emlékezetes szerepet a finnek legismertebb (és öccse állandó) színésznőjének, Kati Outinennek. Lehetséges, hogy a közönség kegyeit kereső gesztusai az oka annak, hogy a rendező csak minimális figyelmet kap a nemzetközi kritikától, ám ez mit sem von le filmje érdemeiből, melynek köszönhetően, ha kis időre is, de kiléphet fivére árnyékából.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10558