KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/május
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Wittman fiúk az Orfeumban Történelmi filmek: Boldog békeidő
• Kovács Ágnes: Piros, fehér – szürke A Fényes szelek színdramaturgiája
• Kincses Károly: Turától Bombayig Sára Sándor fotográfiái
• Szekfü András: Társ és koronatanú Hamvassy Anna és a Balázs Béla-hagyatékok
• Kránicz Bence: Kitaposott ösvények Friss Hús
BIOMOZI / GENETIKA
• Borbíró András: Isten munkaasztalán Biohekkerek hajnala
• Sághy Miklós: Zöld filmek Hódosy Annamária: Biomozi
• Sepsi László: Testképzavar Charles Burns: Black Hole
ÚJ RAJ
• Huber Zoltán: A fal adja a másikat Neil Marshall
WESTERN-LEGENDÁK
• Kovács Patrik: Elvadult tájon gázolok A Ranown-ciklus westernjei
• Varga Zoltán: Józanító haláldal Kultmozi: Rio Bravo
• Vízkeleti Dániel: Józanító haláldal Kultmozi: Rio Bravo
REBELLIS KLASSZIKUSOK
• Varga Dénes: A tisztánlátás bátorsága Elio Petri
FILMZENE
• Pernecker Dávid: Murphy jéghideg könnycseppjei Film/zene: Basil Poledouris
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Újratervezés Graz
TELEVÍZÓ
• Kovács Bálint: Szex, hazugság, pedofilia Neverland elhagyása
• Roboz Gábor: High concept Katja Blichfeld – Ben Sinclair: High Maintenance
• Benke Attila: A kis cézár felesége Alvilág
KRITIKA
• Baski Sándor: Lehetnél te is Mi
• Lichter Péter: Karibi dadaizmus Túltolva
• Kránicz Bence: A rája költészete Manta Ray
MOZI
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: A gyűlölet, amit adtál
• Benke Attila: Hannah Grace holtteste
• Géczi Zoltán: A kokainkölyök
• Nagy V. Gergő: Kedvencek temetője
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Sörgyári capriccio

Kurtítás

Bereményi Géza

 

A születésünket közvetlenül megelőző időszakban, a szüleink életében rendkívül vagyunk érdekeltek. Különös változtatással folytatódunk a fogantatásunk körülményei közül, egy fénytöréstől egészen mások leszünk, másik a korszakunk, az életünk, de a szüleink mindig azt állítják, mikor a világra jövetelünk előtti időről mesélnek nekünk – akár szavak nélkül –, hogy mi csak okozata vagyunk valaminek, ami a születésünk előtt történt. Akit ez foglalkoztat, mint például Bohumil Hrabal cseh írót a Sörgyári capriccio című kisregényében, az az utód az elfogultságok területére érkezik. Olyan terepre, ahol ő sosem járt, mégis illetékes ott, olyan időbe, amiben ő még nem létezett, de – ha akarja – ő volt akkor az ígéret, a megszületendő, és minden rá mutat onnan. Csupa emlék, illúzió, ami egy érkezőre vár, hogy értelmezze.

Hrabal megírta szülei történetét, az ő legszemélyesebb cseh 1920-as éveit. Amikor odanézett megszületésén túlról, egy fiatal házaspárt látott, egy rakoncátlankodó asszonykát és egy lelkiismeretes, unalmas férjet, aki sörgyári gondnok. Ezek ketten élnek, éldegélnek, végül az asszony bejelenti: az utód megfogant. Az utód, aki mindaddig visszanézett rájuk. „Író lesz” – jelenti az anya, nyilván azért, mert tudja, hogy meg vannak írva.

Jiří Menzel filmet készített ebből. „Talán azt keresem bennük, ami mai életünkből hiányzik, amit nem sikerült átmentenünk a mába” – nyilatkozta, mikor megkérdezték tőle, miért vonzódik inkább az ilyen kicsit nosztalgikus, lírai hangvételű témákhoz.

Menzel végre ismét Hrabalhoz nyúlt, végre ismét elemében van. Az elkészült filmen látszik, hogy a résztvevők értették egymást. Hogyisne, hiszen elemeiben csaknem olyan film született, mint a híres új hullám idején. Mint a Szigorúan ellenőrzött vonatok. A színhely itt is egy eldugott mintatenyészet valahol a történelem szélárnyékában. Nem vasúti állomás ezúttal, hanem egy sörgyár. Inkább sörüzem. A jelentéktelenségnek, a megbújásnak, a kicsiségnek ugyanazzal a humorával, a szereplők ugyanazon gyermekes tébolyával, hirtelen példázattá változó matatásaival, kapkodásával.

A sörgyár és környéke csendes a cseh 20-as években. Lassan érlelődik minden, mint kádakban a nevezetes nemzeti ital. A jövendő apának, a lelkiismeretes gondnoknak nincsen könnyű dolga itt. Annál is inkább, mert új módszerek híve ő, munkaterületét korszerűsíteni akarja, reklámfogásokkal él, kezdeményez. Feleségét apró technikai csodákkal ajándékozza meg, újabb ipari termékekkel. Sajnos, míg önmaga hasznosságáról igyekszik meggyőzni az igazgató tanács unott tagjait, a kelletlen és szigorú urakat csakis ifjú feleségének bájai és disznótoros kóstolója érdekli. Az asszony pedig nem belátó szövetséges. Makrancos hölgy, szeleburdi gyermek, csábítással játszó Mirandolina, szabadságtól és néha sörtől részegen akadályozza az iparkodást. Betörése nehéz munka az elfoglalt gondnoknak.

Újabb nehézség, hogy a sörgyári lakba betoppan Pepin sógor, a gondnok – jövendő apa – bátyja. Valahonnan a cseh tájak mélyeiről érkezik ez az alak, suszter, aki ordítozva előadott történeteivel, falusi és obsitos adomáival, akár egy Monarchia utáni ©vejk, zavarja az elmélyült ipari munkát. Sógor és sógornő – rakoncátlan pár. A legmagasabb helyre, csaknem a sörgyár távlatain túlra, a kémény tetejére is felmásznak, önkéntes tűzoltókkal dacolnak, magukra terelik mindenki figyelmét a gondnok iparkodásáról. És Pepin sógor ütődött életkedve elpusztíthatatlannak tűnik, miként a környezet álmossága, és a pajkos asszonyka sem hajlik a jó szóra. Csak lassan lopakodik fel a változás, a családtörténet majdnem befejezetlen marad. A jövendő apa magányosan száguldozik zajos motorkerékpárjából okádva a füstöt a vidékies világban.

Végtére mindenki csendesen megtöretik. A sörgyár hallgatni kezd az idők szavára. Pepin sógort kedélyével együtt munkára fogják, hangja gyengül, hiába mossa sörrel, hasztalan énekel dacosan a csatornából. Kurtítási akció kezdődik. Minden kisebb, rövidebb, gyorsabb lesz, kedélytelen és új, a gondnok és a kor kívánalmai szerint. Allegorikus befejezés. Felszámoltatik minden, amit nem sikerül átmenteni a mába. Szalagot vágnak át, elszakadás a Monarchiától, és a tanmesévé változó film vége felé a feleség is megkurtítja hosszú, csábító haját, a férje mindenki szeme láttára megfenyíti, és kész. Minden kész, megszülethet a Gyermek, aki majd elmeséli mindezt. Aki látja, mi nincs már az ő életében a születése előtti világból. Milyen emberi kapcsolatok és társadalmi konvenciók hiányoznak azóta, nem szólva azokról, amik jelenleg vannak. Különös szempont az utódé, érdekes film lett belőle.

Milyen világ volt az, amelyiknek jövője mi voltunk? – rendezi Menzel. Derűs és ragyogó panoptikum, a bágyadtságot minden erővel kerülni igyekszik, mégis érezhető. Merev arcú figurák között csapong a főszereplőnő, Magda Vaąáryová, energikus szögletességgel, mint egy gép mozog Jiří Schmitzer, álomba illő sógor Jaromir Hanzlík és kifürkészhetetlen orvos, illetve igazgató tanácsi tag Rudolf Hruąinský. Csupa értője és érzője a sörgyárnak, és amit játszanak és kitalálnak, a megnyilvánulásaik, a szokásaik, a film egész tárgyi világa, mindez valahonnan ismerős nekünk, mégis egészen az övék. Hálásak lehetünk az élénk, valamiképpen mégis elszomorító játékért. Mert gondoljunk egy pillanatra a Szigorúan ellenőrzött vonatokra. Annak erejére és eredeti naivitására. Akik néztük, felfedezők voltunk, Menzel, Hrabal és a színészeik kalauzolásával. Az akkori eredetiség nyomán, egy bejárt módszert figyelve elhisszük, látjuk ugyan, hogy az alkotók ugyanazok, és az a világuk is, és hiába magyarázzuk magunknak, hogy a Vonatok egy háborúban, bombák és választások világában, a Capriccio pedig egy lassú érlelődésű békevilágban játszódik, más-más a téma, mégis. Mégis. Mégsem szabadulunk a gyanútól, hogy az igazi a Szigorúan ellenőrzött vonatok volt, szürke ereje inkább magával ragadott, mint a Sörgyári capriccio csillogó, fényes líraisága. Emez bágyadtabb, bölcsebb. Lagymatagabb. Úgy látszik, a színe is változik az időben. Nem csak a filmidőnek, hanem a filmek elkészítési idejének is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 30-31. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6999