KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/május
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Wittman fiúk az Orfeumban Történelmi filmek: Boldog békeidő
• Kovács Ágnes: Piros, fehér – szürke A Fényes szelek színdramaturgiája
• Kincses Károly: Turától Bombayig Sára Sándor fotográfiái
• Szekfü András: Társ és koronatanú Hamvassy Anna és a Balázs Béla-hagyatékok
• Kránicz Bence: Kitaposott ösvények Friss Hús
BIOMOZI / GENETIKA
• Borbíró András: Isten munkaasztalán Biohekkerek hajnala
• Sághy Miklós: Zöld filmek Hódosy Annamária: Biomozi
• Sepsi László: Testképzavar Charles Burns: Black Hole
ÚJ RAJ
• Huber Zoltán: A fal adja a másikat Neil Marshall
WESTERN-LEGENDÁK
• Kovács Patrik: Elvadult tájon gázolok A Ranown-ciklus westernjei
• Varga Zoltán: Józanító haláldal Kultmozi: Rio Bravo
• Vízkeleti Dániel: Józanító haláldal Kultmozi: Rio Bravo
REBELLIS KLASSZIKUSOK
• Varga Dénes: A tisztánlátás bátorsága Elio Petri
FILMZENE
• Pernecker Dávid: Murphy jéghideg könnycseppjei Film/zene: Basil Poledouris
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Újratervezés Graz
TELEVÍZÓ
• Kovács Bálint: Szex, hazugság, pedofilia Neverland elhagyása
• Roboz Gábor: High concept Katja Blichfeld – Ben Sinclair: High Maintenance
• Benke Attila: A kis cézár felesége Alvilág
KRITIKA
• Baski Sándor: Lehetnél te is Mi
• Lichter Péter: Karibi dadaizmus Túltolva
• Kránicz Bence: A rája költészete Manta Ray
MOZI
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: A gyűlölet, amit adtál
• Benke Attila: Hannah Grace holtteste
• Géczi Zoltán: A kokainkölyök
• Nagy V. Gergő: Kedvencek temetője
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Snack Bar Budapest

Kövesdy Gábor

 

Tinto Brass nevét erotikus filmjei tették ismertté, ám akik e filmtől erotikát várnak, azok csalódni fognak. A meztelenség ugyanis egy sivár, kárhozatra ítélt világban jelenik meg; elmaradhatatlan betonépítmények, elhízott patkányok, erőszak és kegyetlenség ismerős szövetében. Posztmodern, barbár Róma járja haláltáncát, – nincs kultúra, nincs vágy, nincs érzelem. A pőreség, helyesebben a csupasz hús vágy- és érzelemmentes látványa természetesen nem lehet erotikus, nyilván nem is ez a cél. Inkább Pasolini utolsó írásait és a Salò...-ban kifejtett gondolatait idézi az emberi testek megalázó kisajátításáról. Az avatott néző joggal gyanakodhat, hogy itt egy filozofikus igényű szerzői filmről van szó. A puszta felmutatással azonban elfogy az invenció, – vagy talán közbeszól a producer... Figyelemreméltó, hogy ez az irányváltás nem az erotika átértelmezésével valósul meg, hanem egy hagyományos dramaturgiai megoldásokkal kibontott szimpla gengsztertörténet bevezetésével.

Egy másik film kezd peregni; a kegyetlenség és a sivárság örökkévalóságából leszállunk a mindennapos valóság szintjére. Innen kezdve nem a világról van szó, hanem a pénzről, innen kezdve a kegyetlen erőszak nem világállapot, hanem valamely egyéni cél elérésének az eszköze. Az addigi leíró, állapotrögzítő filmkészítést – ahol Brass nem magyaráz és nem indokol semmit – lélektani-realista oknyomozó módszer váltja fel. így az induló „szerzői” film fogyasztható termékké válik, igaz, ennek stílustörés, szerkezeti és dramaturgiai zavarosság az ára. Az immár vaskos közhellyé váló látnoki világvége, ennek ugyancsak közhelyekből építkező tárgyi, környezeti stilizációja, a megunhatatlan „storarós” ellenfények, a kötelezően kékre vett hideg világítás a második részben, ha lehet, még modorosabbnak hat. De lám, e felhígított Apokalipszis még mindig jól eladható. Úgy tűnik, a film, mely e pusztuló civilizáció egyik elsőszülött gyermeke, maga is haláltáncát járja fizetett siratóasszonyok hamis kórusára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4164