KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/április
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: A nők éve Filmrendezőnők a magyar filmben
• Kovács Ágnes: Vörös tapétán tengerkék virágok A Szindbád színdramaturgiája
• Hirsch Tibor: Azt üzente… Mit is? Magyar történelmi filmek: 1848-49
• Benke Attila: Thriller és történelem Szász Attila-portré
REBELLIS KLASSZIKUSOK
• Nagy V. Gergő: Amikor a kurva leveri a poharat Nicolas Roeg (1928-2018)
• Varga Zoltán: Vér és piros esőköpeny A Ne nézz vissza! és a giallo
• Vágvölgyi B. András: Luk a lelken Mak (1932-2019)
ÚJ RAJ
• Lichter Péter: Roncsköltészet, neonfényben Harmony Korine
LEGENDÁS ZSÁNERFILMESEK
• Géczi Zoltán: Tűzben edzett rendező Ringo Lam (1955-2018)
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
• Borbíró András: Gép testben ép lélek Mesterséges intelligencia
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szép Eszter: Apa, anya, űrháború Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga
• Szép Eszter: Apa, anya, űrháború Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga
PANORÁMA
• Gerencsér Péter: Kertektől a közügyekig Új szlovák dokumentarizmus
FESZTIVÁL
• Csákvári Géza: Tévedések végjátéka Berlin
HATÁRSÁV
• Zalán Márk: Szabadon álmodni David Lynch – Kristine McKenna: Aminek álmodom
• Kránicz Bence: A lynchesláda titkai David Lynch: Small Stories
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Utánuk a tűzözön Brexit: Háborúban mindent szabad
• Huber Zoltán: Hatalommániák Billions (Milliárdok nyomában)
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Most van most Carpe diem
• Margitházi Beja: Élet és halál a kriptában Üres lovak
• Gelencsér Gábor: Az Éden: keletre Látomás
STREAMLINE MOZI
• Roboz Gábor: Eszmény vagy halál Jimmy Chin – Elizabeth Chai Vasarhelyi: Free Solo
MOZI
• Alföldi Nóra: Egon Schiele: A halál és a lányka
• Pethő Réka: Mary Shelley
• Benke Attila: Egy ország, egy király
• Varró Attila: Családi bunyó
• Kovács Kata: Bocsáss meg, kedvesem!
• Barkóczi Janka: Egy fiú hazatér
• Sándor Anna: Életem értelmei
• Kránicz Bence: Marvel Kapitány
• Fekete Tamás: Claire Darling utolsó húzása
• Baski Sándor: Pezsgő és macaron
• Roboz Gábor: Interjú Istennel
• Pazár Sarolta: Itt járt Britt-Marie
DVD
• Benke Attila: A férfi mögött
• Kovács Patrik: Torta
• Géczi Zoltán: Így ne legyél elnök
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Vörös, nagydarab és a pokolból jött

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kiságyúk

Galambos K. Attila

Sprængfarlig bombe – dán, 2006. Rendezte: Tomas Villum Jensen. Írta: Anders Thomas Jensen. Kép: Mads Thomsen. Zene: Jeppe Kaas. Szereplők: Ulrich Thomsen (Tonny Jensen), Nikolaj Lie Kaas (Claus Volter), Mille Dinesen (Pernille Jepsen), Line Kruse (Klara). Gyártó: Nordisk Film. Forgalmazó: GrantFilm. Feliratos. 90 perc.

 

 „Mestermű”, hirdetik a plakátok a berlini fesztivál díjnyertes alkotását, a Gyilkost. Tony arca felderül, talán mégsincs elcseszve a nap, amelyre oly régóta várt. Hiszen hosszas tárgyalások után újra láthatja gyerekeit, igaz havonta csak egyszer, öt rövid óra erejéig. A közös családi mozizás mégsem sikerül. A Gyilkos ugyanis művészfilm, a szeméttelep segédmunkása és gyermekei szűkölve menekülnek, de ezzel nem zavarnak senkit: eleve hárman voltak a tágas teremben. Tonynak elborul az agya, szétveri a mozit. A láthatásnak annyi, marad a bosszú. Vissza kell szerezni az elcseszett délutánra költött pénzt, és persze ki mástól, mint a művészfilmes direktortól? A konfliktus nem marad el, Tony pedig kórházban köt ki. Milliós kártérítésre számíthat, de ő inkább társrendező lenne, megmutatná a ficsúrnak, hogy is kell filmet készíteni.

Innen lehetne igazán érdekes a Kiságyúk, de sajnos a művészfilm-közönségfilm közötti áthidalhatatlan ellentét szatirikus, szórakoztató bemutatása a kétségkívül ígéretes és kacagtató expozé után leül és kifullad. Mert a rendező, a színészként – pici színészként – ismert Tomas Villum Jensen és a forgatókönyvíró, a rendezőként is sikeres Anders Thomas Jensen egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy harsány bohóckodás legyen-e a végkifejlet (mint a hagyományos dán népi vígjátékokban) vagy esetleg finomabb, a művészi filmkészítés mestereit is értően kritizáló munka. Egyik se lett belőle, így a filmben elkészült film és a mozikba kerülő alkotás nemcsak a címbeli azonosság miatt hagy bennünk egyformán hiányérzetet. Az első félóra helyenként szellemes von Trier alázása, valamint Ulrich Thomsen arcszőrzete sok mindenért kárpótol, és az is kiderül, hogy az elfogult kritikus dicsérete – vagy éppen fanyalgása – köszönő viszonyban sincs a nézettséggel. Ezt persze tudtuk eddig is: a Kiságyúkat negyed millióan látták Dániában.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9928