|
|
|
DVDAz erőszak városaGéczi Zoltán
Jjakpae – koreai, 2006. Rendezte: Ryoo Seung-wan. Szereplők: Jung Doo-hong, Ahn Jae-mo, Ahn Kil-Kang. Forgalmazó: Cinetel. 90 perc.
Tae-su, a szervezett bűnözés osztályának nyomozója évtizedes távollét után keresi fel szülővárosát. Egy erőszakos halált halt gyerekkori barát temetésére tér haza, egyszersmind számba venni a hajdanán szilaj ifjakból álló, a balhéktól soha vissza nem riadó atyafiság megmaradt tagjait. A kamaszkori cimborák nosztalgiája azonban gyorsan elillan, midőn kiderül, hogy bár különböző okokból és módokon, de időközben mindahányan a bűn útjára léptek, és közvetlenül vagy közvetve egytől egyig érintettek Wang-jae meggyilkolásában. A játékidő múlásával a detektívtörténet vezérszálát akció, western és melodráma teljesíti ki, amely műfaji crossovert ügyes montázstechnikai megoldások, vagány és dinamikus harci jelenetek, jól beágyazott flashbackek tagolnak.
Az erőszak városa ugyancsak tiszteletre méltó alkotógárda irányítása mellett bontja ki a komplex, több szálon futó konfliktust. Ryoo Seung-wan a kortárs dél-koreai fősodor mindössze 35 éves profija, szakterülete a nagyvárosi bűn, a dráma és a tradicionális harcművészetek szentháromsága. Számos figyelemre méltó mozit jegyez (Die Bad, No Blood No Tears, Crying Fist), rendezői eszköztárában keverednek a kelet és a nyugat hagyományai, és nem volt rest meghallgatni a hasonló zsánerben tevékenykedő japán és hongkongi mesterek (Kinji Fukasaku, Johnnie To, Ringo Lam, John Woo) példabeszédeit sem. A főszerepet játszó Jung Doo-hong harcművészeti koreográfusként, second unit rendezőként és színészként egyaránt sokat foglalkoztatott, karizmatikus sztár; ha Ázsiában castingolták volna az új James Bondot, bizonyosan felkerült volna a jelöltek listájára.
Az erőszak városa öntudatos és látványos, stílusos és kemény darab: megmutatja, hogy az alig bakfiskorú dél-koreai maffiafilmnek – miként a zsáner hongkongi vagy japán ágának – kiforrott nyelvezete és esztétikája van, bár kétségkívül jellemzi még a serdületlenek esetében oly gyakori kisebbrendűségi komplexus. Erre utal legalábbis a végső leszámolás-jelenet, amely sajnálatos módon túlcsinált és dagályos; Ryoo Seung-wan a finisben mintha bedobta volna a gyeplőt a lovak közé, hogy a nagy vetélytársak lehajrázásával alkothassa meg a grandiózus eposzt. E tekintetben kudarcot vallott, az eredmény azonban így is impozáns: veretes és intelligensen szerkesztett, erős mozi született, amely egyaránt képes érdekeltté tenni az ínyenceket és megnyerni magának az ázsiai filmekkel ismerkedőket.
Extrák: werkfilm és kimaradt jelenetek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1161 átlag: 5.54 |
 |
|
|
|
