KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/április
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: A nők éve Filmrendezőnők a magyar filmben
• Kovács Ágnes: Vörös tapétán tengerkék virágok A Szindbád színdramaturgiája
• Hirsch Tibor: Azt üzente… Mit is? Magyar történelmi filmek: 1848-49
• Benke Attila: Thriller és történelem Szász Attila-portré
REBELLIS KLASSZIKUSOK
• Nagy V. Gergő: Amikor a kurva leveri a poharat Nicolas Roeg (1928-2018)
• Varga Zoltán: Vér és piros esőköpeny A Ne nézz vissza! és a giallo
• Vágvölgyi B. András: Luk a lelken Mak (1932-2019)
ÚJ RAJ
• Lichter Péter: Roncsköltészet, neonfényben Harmony Korine
LEGENDÁS ZSÁNERFILMESEK
• Géczi Zoltán: Tűzben edzett rendező Ringo Lam (1955-2018)
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
• Borbíró András: Gép testben ép lélek Mesterséges intelligencia
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szép Eszter: Apa, anya, űrháború Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga
• Szép Eszter: Apa, anya, űrháború Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga
PANORÁMA
• Gerencsér Péter: Kertektől a közügyekig Új szlovák dokumentarizmus
FESZTIVÁL
• Csákvári Géza: Tévedések végjátéka Berlin
HATÁRSÁV
• Zalán Márk: Szabadon álmodni David Lynch – Kristine McKenna: Aminek álmodom
• Kránicz Bence: A lynchesláda titkai David Lynch: Small Stories
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Utánuk a tűzözön Brexit: Háborúban mindent szabad
• Huber Zoltán: Hatalommániák Billions (Milliárdok nyomában)
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Most van most Carpe diem
• Margitházi Beja: Élet és halál a kriptában Üres lovak
• Gelencsér Gábor: Az Éden: keletre Látomás
STREAMLINE MOZI
• Roboz Gábor: Eszmény vagy halál Jimmy Chin – Elizabeth Chai Vasarhelyi: Free Solo
MOZI
• Alföldi Nóra: Egon Schiele: A halál és a lányka
• Pethő Réka: Mary Shelley
• Benke Attila: Egy ország, egy király
• Varró Attila: Családi bunyó
• Kovács Kata: Bocsáss meg, kedvesem!
• Barkóczi Janka: Egy fiú hazatér
• Sándor Anna: Életem értelmei
• Kránicz Bence: Marvel Kapitány
• Fekete Tamás: Claire Darling utolsó húzása
• Baski Sándor: Pezsgő és macaron
• Roboz Gábor: Interjú Istennel
• Pazár Sarolta: Itt járt Britt-Marie
DVD
• Benke Attila: A férfi mögött
• Kovács Patrik: Torta
• Géczi Zoltán: Így ne legyél elnök
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Vörös, nagydarab és a pokolból jött

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Lillian Gish

Molnár Gál Péter

Február 27-én New York-i lakosztályában elaludt a 99 éves színész, akit egykoron „a némafilm first ladyjének” neveztek. Anyja is színészettel kereste meg két kislánya eltartását. Öt évesen színpadra kerül, Lillian baba becenéven közismert revüszereplő, turnézó társulatok könnyfakasztó szőkéje. Egy másik gyerekszínész – Gladys Smith (aki Mary Pickfordként elhíresül) bemutatja Lillian és Dorothy Gisht az amerikai mozi Homéroszának, David Wark Griffithnek. Lillian több mint 40 filmet forgat a mesterrel – beleértve az Egy nemzet születése, a Türelmetlenség, a Letört bimbók és Az árvák a viharban című klasszikus alkotásokat. Dorothy húga alakítja a komikus szólamot, Lillian a törékeny, mégis fékezhetetlen kislány, lírai bemutatására találta föl Hendrick Sartov a tüllelőtétes fényképezési modort a Szívek a világból-nál (1918).

A 20-as évek elején Lillian elhagyja fölfedezőjét. Az Inspiration Picturesnél a heti gázsin túl a pénztári bevétel 15%-át kapja. Hamarosan összezördül a céggel. Átszegődik a MGM-hez (1925). Itteni sikerei: Bohémélet (1926) King Vidor, A skarlát betű és A szél (1928) Victor Sjoström rendezésében. Beüt a hangosfilm. Átszerződik az United Artistshoz három filmre. Legelső, hangosított néma-alakítása a Paul L. Stein rendezte Egy romantikus éjszaka, benne a kikapós Habsburg hercegkisasszonyt alakítja. Ez ugyanis Molnár Ferenc A hattyú című vígjátékának félig hangos változata (1930). A hangosfilm körülihangoskodások elriasztják: két évtizednyi filmszínészet után 1933-ban otthagyja a stúdiókat (1933: Az ő kettős élete utolsó kamera előtti munkája – tíz évig szünetel, legközelebb majd Mia Farrow papája rendezésében forgat). Visszamegy a színpadra. Jed Harris rendezésében a Ványa bácsi Jelénája. Új színházi karrier indul. Korábban is mutatkoztak rajta a színészi elégedetlenség jelei: filmet rendezett Mary Ellen a városba jön (1920), főszerepben Dorothy húgával. A kópiák állítólag elkallódtak.

Írók kedvelik színpadi érzékenységét. O’Neill, Sinclair Lewis, Theodor Dreiser, George Jean Nathan, „minden idők egyik legtanultabb, legszellemesebb és legbefolyásosabb színikritikusa” pedig annyira kedveli, hogy feleségül kéri. Kosarat kap. („A jó feleség főállású munkakör. Karrier és házasság összeegyeztethetetlen.”)

Színházi pályafutását lezárja a 2030-as évek musicaljeinek slágereiből kötött A Musical Jubileum című potpourrival. Utolsó filmje egy gerontofil-szerelmi történet (Lindsay Anderson: Augusztusi bálnák, 1987) Sarah Weber – ezt játszotta Lillian Gish – nyárra házat bérel nővérével – ezt Bette Davies alakította. Udvarlója is akad a két öregasszonynak: Vincent Price.

Színpadon Moszkvában láttam. Városról városra tájolt egyszemélyes vetítettképes és filmbejátszásos showjával. Koncertjének címe: Lillian Gish és a mozi – A filmművészet 1900–28. „Múmiára vártunk – tudósítottam róla 1969 nyarán – Világos ruhájában, szőke, kicsit kislányos, középen elválasztott hajával közelről hatvannak mondanám, de arca nem ráncos. Karjai fedetlenek, húsa telt, az idős kor szeplői belepték bőrét. Jobb karját feje fölé emelve, kitalált, bájos ívben, igen szép karmozdulattal int a vetítőgépésznek: ebben van leheletnyi kényeskedés, de csak szemernyi.” Annabella szerpentintáncát, Méliès holdutazásának revüjét is utaztatta, nemcsak önmaga leánykorának filmszerepeit. Finom, művelt asszony vetítettképes előadást tartott a filmművészet őskoráról. Megkapó tény, hogy a bemutatott őskori lelet ő maga volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 02-03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1249