KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/április
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: A nők éve Filmrendezőnők a magyar filmben
• Kovács Ágnes: Vörös tapétán tengerkék virágok A Szindbád színdramaturgiája
• Hirsch Tibor: Azt üzente… Mit is? Magyar történelmi filmek: 1848-49
• Benke Attila: Thriller és történelem Szász Attila-portré
REBELLIS KLASSZIKUSOK
• Nagy V. Gergő: Amikor a kurva leveri a poharat Nicolas Roeg (1928-2018)
• Varga Zoltán: Vér és piros esőköpeny A Ne nézz vissza! és a giallo
• Vágvölgyi B. András: Luk a lelken Mak (1932-2019)
ÚJ RAJ
• Lichter Péter: Roncsköltészet, neonfényben Harmony Korine
LEGENDÁS ZSÁNERFILMESEK
• Géczi Zoltán: Tűzben edzett rendező Ringo Lam (1955-2018)
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
• Borbíró András: Gép testben ép lélek Mesterséges intelligencia
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szép Eszter: Apa, anya, űrháború Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga
• Szép Eszter: Apa, anya, űrháború Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga
PANORÁMA
• Gerencsér Péter: Kertektől a közügyekig Új szlovák dokumentarizmus
FESZTIVÁL
• Csákvári Géza: Tévedések végjátéka Berlin
HATÁRSÁV
• Zalán Márk: Szabadon álmodni David Lynch – Kristine McKenna: Aminek álmodom
• Kránicz Bence: A lynchesláda titkai David Lynch: Small Stories
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Utánuk a tűzözön Brexit: Háborúban mindent szabad
• Huber Zoltán: Hatalommániák Billions (Milliárdok nyomában)
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Most van most Carpe diem
• Margitházi Beja: Élet és halál a kriptában Üres lovak
• Gelencsér Gábor: Az Éden: keletre Látomás
STREAMLINE MOZI
• Roboz Gábor: Eszmény vagy halál Jimmy Chin – Elizabeth Chai Vasarhelyi: Free Solo
MOZI
• Alföldi Nóra: Egon Schiele: A halál és a lányka
• Pethő Réka: Mary Shelley
• Benke Attila: Egy ország, egy király
• Varró Attila: Családi bunyó
• Kovács Kata: Bocsáss meg, kedvesem!
• Barkóczi Janka: Egy fiú hazatér
• Sándor Anna: Életem értelmei
• Kránicz Bence: Marvel Kapitány
• Fekete Tamás: Claire Darling utolsó húzása
• Baski Sándor: Pezsgő és macaron
• Roboz Gábor: Interjú Istennel
• Pazár Sarolta: Itt járt Britt-Marie
DVD
• Benke Attila: A férfi mögött
• Kovács Patrik: Torta
• Géczi Zoltán: Így ne legyél elnök
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Vörös, nagydarab és a pokolból jött

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tintin

Tintin kalandjai

Az igazi ifjú Indiana Jones

Hlavaty Tamás

A Tintin-történetekben minden megvan, ami sikeressé tette az Indiana Jones-trilógiát: politika, misztikum, bűntény, történelem és kaland.

A Spielberg-rajongók igazán nem panaszkodhatnak, mivel rövid időn belül dupla adagot kapnak kedvencükből, aki a Hadak útjánban a komolyabb oldalát villantja meg, míg a Tintin kalandjaiban azt csinálja, amiben mindig is a legjobb volt: pusztán szórakoztat. Aki találkozott már a belga képregényrajzoló, Georges Remi, alias Hergé kultikus kreatúrájával, az tudja, hogy Tintin igazából Indiana Jones kistestvére lehetne. Sokan úgy vélekedtek 1981-ben, amikor moziba került az Elveszett frigyláda fosztogatói, hogy Spielberg egyszerűen lenyúlta Hergé karakterét, a fáma szerint azonban a rendező nem is hallott a képregényről korábban, csak a bemutató utáni visszajelzések után került kapcsolatba a rajzolóval és alkotásával. Ekkor azonban máris rátette a kezét a jogokra, Hergé legnagyobb örömére, aki őt tartotta az egyetlen direktornak, aki úgy tudná vászonra vinni Tintin kalandjait, hogy a nyomtatott füzetek rajongóit (köztük többek között a Dalai Lámát), ne érje csalódás.

A rendező eleinte élőszereplős filmben gondolkodott, amiről az a Peter Jackson beszélte le őt, aki producerként vett részt a projektben, továbbá ő javasolta a motion capture-technológiát is kollégájának, aki előtt így az utolsó akadály is elgördült, hogy úgy adja vissza a képregény világát, hogy a valóság ne csorbítson rajta. Nem véletlen, hogy a nagyszabású kalandfilmek és mesék iránt vonzódó nagyra nőtt gyerek Tintinben találta meg emberét, hiszen történeteiben minden megvan, ami igazán sikeressé tette az Indiana Jones-trilógiát: politika, misztikum, bűntény, történelem, feszes kaland-narratíva, a cselekmény földön, vízen, levegőben, valamint különböző földrajzi helyeken játszódik, van, hogy a véletlen, van, hogy az akarat sodorja új területre a hősöket. A cselekmény epizodikusan építkezik, a főhős pedig titokzatos, nem sokat tudni a múltjáról, nem világos, mi motiválja őt magán a kalandon kívül, viszont az biztos, hogy a végeredményért (ami az esetében a cikk megírása) megszállottként gázol át minden akadályon, ahogy Spielberg sem ismer lehetetlen, hogy a kész film úgy nézzen ki a vásznon, ahogy fejben megalkotta. Ezért afféle tökéletes alteregóról van szó, az alkotó vágyainak beteljesítőjéről és a szórakoztatásról alkotott eszméjének megtestesítőjéről, aki nem változik a játékidő alatt, csak előreviszi a cselekményt, ő maga kortalan: a kaland esszenciájává válik. Ami a műfaji térképet illeti, Tintin rengeteg zsáner felé mozdult el a 23 és fél (az utolsó példányt a szerző halála után fejezték be) képregényben, legyen az krimi, kosztümös kaland, vagy épp sci-fi. Ezek a műfajok Spielbergtől sem állnak távol, ezért úgy választott ki három képregényt (Az aranyollós rák, Az Unikornis titka és Vörös Rackham kincse) az életműből, hogy a sci-fin kívül csaknem mindenből kapjon egy nagy adagot a publikum. Helyenként komplett akciószekvenciákat vett át, alapvetően azonban a három füzet elemeit variálja okosan. Néhol több suspense-t épít be, kikacsint saját filmjeire (Az utolsó kereszteslovag motoros jelenete, Cápa-intertext), vagy csak hangulatukat idézi meg (a főcím a Kapj el, ha tudsz!-t, a kalózcsata a Hookot hozza be). A végső párbajt okosan teszi modern környezetbe, beékel egy vicces, de a cselekményt egyáltalán nem építő geget a tengerészek hálójában, Chaplint citálja a kijózanodás után barátját fel nem ismerő matrózzal, az akciót pedig fokozza: a vágás nélküli maratoni üldözésjelenet még animációs terepen is bravúros mutatvány. Ezt leszámítva azonban teljesen hű az alapanyaghoz, úgy a képek, mint a dialógusok és rövid frappáns beszólások terén.

Már az első jelenetben sor kerül a hommage-ra: Tintint szembesítik kétdimenziós énjével (ahogy a szintén belga tollból származó Hupikék törpikék mozifilmben is volt egy hasonló konfrontáló jelenet). A film igazi főszereplője azonban nem is Tintin, hanem az alkoholista Haddock kapitány, aki komolyabb jellemfejlődésen megy keresztül, ketten klasszikus furcsa párt alkotnak, ami megannyi humoros szituáció alapjává válik. A látvány – mondani sem kell – lenyűgöző, az animációs film ismét egy komoly mérföldkőhöz ért, és bár a Spielberg-univerzum nem lett gazdagabb, a rendező inkább csak kedvenc elemeit variálta, azért biztos élvezte a játékot az új technikai eljárással, mi pedig egész jól szórakozunk a végeredményen.

TIN TIN KALANDJAI (The Adventures of Tin Tin) – amerikai, 2011. Rendezte: Steven Spielberg. Írta: Steven Moffat, Edgar Wright és Joe Cornish. Kép: Janusz Kaminski. Zene: John Williams. Gyártó: Amblin Entertainment / WingNut Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 107 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 25-25. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10892