KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/február
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „Tízezer nap fényében” Kósa Ferenc (1937-2018)
• Szekfü András: A mécsestől a filmkameráig Beszélgetés Kósa Ferenccel
• Kovács Ilona: A magyar Casanova Deésy Alfréd
• Szíjártó Imre: Húsz év háború Kilenc hónap háború / Ostrom
TESTKÉPEINK
• Nemes Z. Márió: A kép vérre szomjazik Testkép a filmvásznon
• Zalán Márk: Testek és lelkek Új raj: Małgorzata Szumowska
• Varga Zoltán: A vágy rebellisei Jan ©vankmajer-portré – 3. rész
A HELY SZELLEME
• Czirják Pál: Van térerő? Színterek a kortárs magyar filmben
• Andorka György: Akció-redukció Zárt helyszínek dramaturgiája
• Varró Attila: Gép a szellemben Gyilkos házak
MENNYEI ÜDVÖZLET
• Szabó Ádám: Itt, a Földön Kortárs európai vallásdrámák
• Gelencsér Gábor: Graphic noir Will Eisner: Szerződés Istennel
• Benke Attila: Atya, fiú, világűr Az Úr hangja
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Kairosz gyermekei Amszterdam
KRITIKA
• Pályi András: Az álmok tűzfészke Hidegháború
• Vágvölgyi B. András: Odessa Blue „Bánom is én, ha elítél az utókor”
• Takács Ferenc: Háttér – előtér A kedvenc
• Varró Attila: Kiszínezve Még egy nap élet
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Történelem a cselédszobából Alfonso Cuarón: Roma
• Roboz Gábor: Farkas, ember Jeremy Saulnier: Hold the Dark
MOZI
• Barkóczi Janka: Csodálatos fiú
• Teszár Dávid: Kafarnaum
• Pethő Réka: Zöld könyv
• Baski Sándor: Alelnök
• Roboz Gábor: Az a nap a tengerparton
• Varró Attila: Pusztító
• Andorka György: Tű, cérna, szerelem
• Kovács Kata: Un homme pressé
• Pazár Sarolta: Az örökösnő
• Vajda Judit: Szerelmünk napjai
• Benke Attila: A csempész
• Huber Zoltán: Üveg
DVD
• Varga Zoltán: Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film
• Pápai Zsolt: Soha nem késő I–II.
• Benke Attila: Őrült gazdag ázsiaiak
• Kovács Patrik: Superfly
• Géczi Zoltán: Célkeresztben
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Júlia

Iván Gábor

 

Az öregedő Lili egy csónakban ül, és pecázik. Magányosan lógatja botját a csendes vízbe. Látható, hogy Lilit elhagyta a világ, és ő a világot. Lili megkopott emlékeit festi újra, ami rendjén való dolog, mint magánügy, mivel azonban a szemünk láttára történik, arra gondolhatunk, hogy nekünk szánták.

Az egykori Lili drámát ír, azért ír, hogy híres, sőt „komoly” írónő legyen. Hogyan sikerül ezzel az inspirációval eljutnia a Broadwayre, az rejtély, hisz élete eseménytelen, s múltjában is csupán Júlia az egyetlen történés. Lehet, hogy róla ír, ez azonban nem fontos a film számára, mint ahogy az sem, hogy milyen hétköznapi kudarcok és sikerek árán születik a nagy mű. A küzdelem ügye, ezek szerint nem a mi ügyünk.

A háborúra készülő Európa és Lili egére rosszat sejtető felhő úszik, Júlia eltűnik. Mikor azután egy hatalmas konspirációs forgatag összesodorja őket, Júliának, szegénynek, már műlába van. Mindez nagyon szomorú, de úgy tűnik, hogy a film háborújához sincs sok közünk.

Júlia mindvégig megmarad távoli titoknak, akit Lili nagyon szeret, még az is lehet, hogy élete nem más, mint vetélkedés Júliával. Barátságuk benső szféráiba azonban nem nyerünk betekintést, vagyis nem tartozik ránk.

Egy író küzdelme a sikerért, a fasizálódó Európa zaklatottsága és egy mély barátság története, finom leszbikus tónussal, olyan zsúfolt alapanyag, amit csak ihletett alkotó, ihletett periódusában képes egyetlen filmbe gyömöszölni. A Júlia, Fred Zinnemann filmje nem ilyen szerencsés konstellációban született. Hiába a két nagyszerű színésznő – Vanessa Redgrave és Jane Fonda – odaadó közreműködése, a film mindhárom rétege megőrizte magánügyjellegét. A rendező törekvése, hogy egyik szálat se hagyja elvarratlanul, s ugyanakkor kellően elmélyítse élményünket, a kényszerűen sietős, néha pedig túl szövevényes megoldásai miatt, kudarcot vallott. A film megmaradt Lili házi használatú csendéletének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8160