KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/február
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „Tízezer nap fényében” Kósa Ferenc (1937-2018)
• Szekfü András: A mécsestől a filmkameráig Beszélgetés Kósa Ferenccel
• Kovács Ilona: A magyar Casanova Deésy Alfréd
• Szíjártó Imre: Húsz év háború Kilenc hónap háború / Ostrom
TESTKÉPEINK
• Nemes Z. Márió: A kép vérre szomjazik Testkép a filmvásznon
• Zalán Márk: Testek és lelkek Új raj: Małgorzata Szumowska
• Varga Zoltán: A vágy rebellisei Jan ©vankmajer-portré – 3. rész
A HELY SZELLEME
• Czirják Pál: Van térerő? Színterek a kortárs magyar filmben
• Andorka György: Akció-redukció Zárt helyszínek dramaturgiája
• Varró Attila: Gép a szellemben Gyilkos házak
MENNYEI ÜDVÖZLET
• Szabó Ádám: Itt, a Földön Kortárs európai vallásdrámák
• Gelencsér Gábor: Graphic noir Will Eisner: Szerződés Istennel
• Benke Attila: Atya, fiú, világűr Az Úr hangja
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Kairosz gyermekei Amszterdam
KRITIKA
• Pályi András: Az álmok tűzfészke Hidegháború
• Vágvölgyi B. András: Odessa Blue „Bánom is én, ha elítél az utókor”
• Takács Ferenc: Háttér – előtér A kedvenc
• Varró Attila: Kiszínezve Még egy nap élet
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Történelem a cselédszobából Alfonso Cuarón: Roma
• Roboz Gábor: Farkas, ember Jeremy Saulnier: Hold the Dark
MOZI
• Barkóczi Janka: Csodálatos fiú
• Teszár Dávid: Kafarnaum
• Pethő Réka: Zöld könyv
• Baski Sándor: Alelnök
• Roboz Gábor: Az a nap a tengerparton
• Varró Attila: Pusztító
• Andorka György: Tű, cérna, szerelem
• Kovács Kata: Un homme pressé
• Pazár Sarolta: Az örökösnő
• Vajda Judit: Szerelmünk napjai
• Benke Attila: A csempész
• Huber Zoltán: Üveg
DVD
• Varga Zoltán: Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film
• Pápai Zsolt: Soha nem késő I–II.
• Benke Attila: Őrült gazdag ázsiaiak
• Kovács Patrik: Superfly
• Géczi Zoltán: Célkeresztben
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mina Tannenbaum

Glauziusz Tamás

Két, kicsit fura öltözetű párizsi kamaszlány ül egy padon. Görcsösnek, gátlásosnak látszanak. Üljünk melléjük, kövessük őket.

Érdekes világba csöppen a néző. Martine Dugowson filmjének érdeme, hogy a külső, „pittoreszk”, „anekdotikus” érdekességek mellett hőseinek nehezen megfejthető, titkos, belső érdekességét is ábrázolni próbálja, olykor nemcsak rokonszenves buzgalommal, de sikerrel is. A forgatókönyv epikusan bolyong két párhuzamos életrajz szövevényében. De aki bolyong benne, mint saját hősnői is – lírai alkat. Lírai epikával van hát dolgunk, s mindez nem érdektelen.

Két lány rivalizálással, titkolt gyűlölettel-szeretettel átfonódó barátsága kora gyerekkortól a felnőttségig.

Ugyanabban a kórházban születnek, ugyanazon a napon. ’68 májusában találkoznak először, a diáklázadás napjaiban ők kislány-balettórára járnak. Ethel kövér, Mina szemüveges, mindketten csúnyácskák. Szűkagyú zsidó-kispolgári környezet zsarnokoskodik felettük.

Tíz évvel később. Most már egyikük sem akárki, két vonzó, erotikus sugárzású fiatal nő. Mina festő. Ő a tehetségesebb, Ethel (művészetkritikus) az életrevalóbb és erőszakosabb, hidegszívűbb. Ethel becsapja barátnőjét: Mina összeomlik, pályája kisiklik. Galériák ünnepelt zsenijelöltjéből galériák visszautasítottja lesz. Ethel (a nála női mivoltában is sokkal érdekesebb) Mina fölébe kerül – a magánélet gyötrő harcterén is. Az erkölcsileg gátlástalan féltehetség sikeres ember lesz, Mina sorsa a halál.

A film sokáig úgy csordogál, mint érzelmes fejlődésregény-képeskönyv, ifjúsági história. Bája, vonzása van: ravaszul kedves film, már-már butácskának látszik, mint hősnői, aztán megkeményedik, érdesen értelmes lesz. Van egy külföldi néző számára érdekes, informatív rétege. A párizsi zsidó kispolgárság környezetrajzára gondolok. És a rendező javára szól, hogy ez is többé válik az informatív környezetrajznál. Mindkét anya zsarnok és bigott, lányuknak mindkettő zsidó férjet és „zsidó életet” követelne, s ez az utált zsarnokság taszítva-vonzva beépül a lányok idegrendszerébe.

Az édesbús leányregényként induló história, e két párhuzamos életrajz egyre gazdagabbá, nyitottabb tanulságúvá, rétegezetté, komolyabbá válik. S közben mindvégig megőriz valami melodrámás és leányregény hangot-hangulatot: vállaltan és szerencsésen. Mire cikkünk az olvasó elé kerül, mindez már a forgalmazás múltideje: újabb halk érték tűnt el az értéktelenség magyar mozitengerében.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=409