KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/február
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „Tízezer nap fényében” Kósa Ferenc (1937-2018)
• Szekfü András: A mécsestől a filmkameráig Beszélgetés Kósa Ferenccel
• Kovács Ilona: A magyar Casanova Deésy Alfréd
• Szíjártó Imre: Húsz év háború Kilenc hónap háború / Ostrom
TESTKÉPEINK
• Nemes Z. Márió: A kép vérre szomjazik Testkép a filmvásznon
• Zalán Márk: Testek és lelkek Új raj: Małgorzata Szumowska
• Varga Zoltán: A vágy rebellisei Jan ©vankmajer-portré – 3. rész
A HELY SZELLEME
• Czirják Pál: Van térerő? Színterek a kortárs magyar filmben
• Andorka György: Akció-redukció Zárt helyszínek dramaturgiája
• Varró Attila: Gép a szellemben Gyilkos házak
MENNYEI ÜDVÖZLET
• Szabó Ádám: Itt, a Földön Kortárs európai vallásdrámák
• Gelencsér Gábor: Graphic noir Will Eisner: Szerződés Istennel
• Benke Attila: Atya, fiú, világűr Az Úr hangja
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Kairosz gyermekei Amszterdam
KRITIKA
• Pályi András: Az álmok tűzfészke Hidegháború
• Vágvölgyi B. András: Odessa Blue „Bánom is én, ha elítél az utókor”
• Takács Ferenc: Háttér – előtér A kedvenc
• Varró Attila: Kiszínezve Még egy nap élet
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Történelem a cselédszobából Alfonso Cuarón: Roma
• Roboz Gábor: Farkas, ember Jeremy Saulnier: Hold the Dark
MOZI
• Barkóczi Janka: Csodálatos fiú
• Teszár Dávid: Kafarnaum
• Pethő Réka: Zöld könyv
• Baski Sándor: Alelnök
• Roboz Gábor: Az a nap a tengerparton
• Varró Attila: Pusztító
• Andorka György: Tű, cérna, szerelem
• Kovács Kata: Un homme pressé
• Pazár Sarolta: Az örökösnő
• Vajda Judit: Szerelmünk napjai
• Benke Attila: A csempész
• Huber Zoltán: Üveg
DVD
• Varga Zoltán: Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film
• Pápai Zsolt: Soha nem késő I–II.
• Benke Attila: Őrült gazdag ázsiaiak
• Kovács Patrik: Superfly
• Géczi Zoltán: Célkeresztben
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Colette

Alföldi Nóra

Colette – brit-amerikai, 2018. Rendezte: Wash Westmoreland. Írta: Richard Glatzer és Rebecca Lenkiewicz. Kép: Giles Nuttgens. Zene: Thomas Adès. Szereplők: Keira Knightley (Colette), Dominic West (Henry), Eleanor Tomlinson (Georgie Raoul-Duval), Aiysha Hart (Polaire), Fiona Shaw (Sido). Gyártó: Killer Films / Number 9 Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 111 perc.

 

A nő szerepköreinek újrafogalmazása és az ezzel kapcsolatos évszázadokon átívelő emancipációs problematikák revíziója manapság a filmiparban is alapvetés. Dicséretes a trend, és bár még mindig igen kevéske női rendező kap reflektorfényt, de legalább már a férfi rendezők is újszerű lendülettel nyúlnak a csajos és egyéb gender teóriákat pedzegető témák felé. A női közönséget kényeztetni általában kifizetődő, hiszen a csajos-mozis összejövetelek aprópóján a barinőket is be lehet kalkulálni a jegyeladásokba, főleg, ha a hölgyek egy olyan izgalmas ikon életéről szóló filmel kényeztethetik magukat, mint amilyen a Colette.

A francia írónő életútja ínyenc csemege, hiszen a belle époque Párizsában, azon belül is a művészeti szalonok fülledt légkörében töltötte ifjúságát, innen ruccant ki biszexuális kalandokra, alkalmanként férfiruhákat hordott és általában véve neve egyet jelentett az extravagáns életstílussal.

Colette férje, Willy amolyan író-vállalkozóként, saját neve alatt jelentette meg különböző szellemírók anyagait, többek között nála 14 évvel fiatalabb felesége lányregényeit is. Wash Westmoreland filmje részletesen és érzelmesen mesél kettejük hullámvölgyekkel teli kapcsolatáról, hangulatosan festi meg a közeget, amelyben ez a két ihletett ember élt és dolgozott, csodaszép szimbolika segítségével mesél a női szerepvállalás kérdéseiről, és mindeközben arra is futja az energiájából, hogy odafigyeljen egy női alkotó lelkivilágára és fejlődéstörténetére. Westmoreland mindemellett zavarba ejtően zökkenőmentesen keni el azt a sok gender-kérdést, amelyet felvet, épp ezért filmje túlságosan makulátlan ahhoz, hogy igazán szeretni lehessen, eminens történetmesélő törekvései és hangulata miatt azonban zavartalan mainstream moziélményt biztosít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14030