KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/február
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „Tízezer nap fényében” Kósa Ferenc (1937-2018)
• Szekfü András: A mécsestől a filmkameráig Beszélgetés Kósa Ferenccel
• Kovács Ilona: A magyar Casanova Deésy Alfréd
• Szíjártó Imre: Húsz év háború Kilenc hónap háború / Ostrom
TESTKÉPEINK
• Nemes Z. Márió: A kép vérre szomjazik Testkép a filmvásznon
• Zalán Márk: Testek és lelkek Új raj: Małgorzata Szumowska
• Varga Zoltán: A vágy rebellisei Jan ©vankmajer-portré – 3. rész
A HELY SZELLEME
• Czirják Pál: Van térerő? Színterek a kortárs magyar filmben
• Andorka György: Akció-redukció Zárt helyszínek dramaturgiája
• Varró Attila: Gép a szellemben Gyilkos házak
MENNYEI ÜDVÖZLET
• Szabó Ádám: Itt, a Földön Kortárs európai vallásdrámák
• Gelencsér Gábor: Graphic noir Will Eisner: Szerződés Istennel
• Benke Attila: Atya, fiú, világűr Az Úr hangja
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Kairosz gyermekei Amszterdam
KRITIKA
• Pályi András: Az álmok tűzfészke Hidegháború
• Vágvölgyi B. András: Odessa Blue „Bánom is én, ha elítél az utókor”
• Takács Ferenc: Háttér – előtér A kedvenc
• Varró Attila: Kiszínezve Még egy nap élet
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Történelem a cselédszobából Alfonso Cuarón: Roma
• Roboz Gábor: Farkas, ember Jeremy Saulnier: Hold the Dark
MOZI
• Barkóczi Janka: Csodálatos fiú
• Teszár Dávid: Kafarnaum
• Pethő Réka: Zöld könyv
• Baski Sándor: Alelnök
• Roboz Gábor: Az a nap a tengerparton
• Varró Attila: Pusztító
• Andorka György: Tű, cérna, szerelem
• Kovács Kata: Un homme pressé
• Pazár Sarolta: Az örökösnő
• Vajda Judit: Szerelmünk napjai
• Benke Attila: A csempész
• Huber Zoltán: Üveg
DVD
• Varga Zoltán: Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film
• Pápai Zsolt: Soha nem késő I–II.
• Benke Attila: Őrült gazdag ázsiaiak
• Kovács Patrik: Superfly
• Géczi Zoltán: Célkeresztben
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nyúl Péter

Fekete Tamás

Peter Rabbit – amerikai, 2018. Rendezte: Will Gluck. Írta: Beatrix Potter meséjéből Rob Lieber. Kép: Peter Menzies Jr. Zene: Dominic Lewis. Szereplők: Domhnall Gleeson (Thomas), Rose Byrne (Bea), Sam Neill (McGregor), Felix Williamson (Derek). Gyártó: Columbia Pictures / Sony Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 95 perc.

 

Noha Nyúl Péter és barátai csakhamar 120. születésnapjukat ünneplik, a majdnem két tucat könyv és mintegy 45 millió eladott példány dacára mozis feltűnésükre egészen mostanáig kellett várni – ami annak fényében kiváltképp furcsa, hogy megalkotójuk, Beatrix Potter már 2006-ban saját életrajzi filmet kapott. Az angol vidék veteményeseit dézsmáló kékkabátos kártevőt és népes családját az eddig jórészt hollywoodi romantikus vígjátékairól ismert, a forgatókönyvet is jegyző Will Gluck vitte vászonra, méghozzá nem ábrázolásmódjában, de környezetében, figuráiban és konfliktusában is modernizálva.

A még az írónő által megalkotott öreg McGregor gazda helyére annak fiatal unokaöccse lép, és ezzel a nyulakkal való csatározásnak is új lesz a tétje: a kert helyett immár a csinos szomszéd, a szerző mai alteregójaként feltűnő Bea törődésének és szerelmének elnyerése a cél. A komputeranimált nyulak és az „igazi”, hús-vér színész vérre menő küzdelme pedig egyúttal kétfajta adaptációs módszer küzdelme is az örökség képviselőjének kegyeiért.

Noha az eredetileg bájos és ártalmatlan mesék itt a Tom és Jerry vég nélküli, durva kergetőzését idéző, sokszor kifejezetten erőszakos párbajjá változnak, kerítésbe vezetett árammal és dinamitrudak egymásra halmozásával, Will Gluck tehetségét és látásmódját dicséri, hogy nagy adag öniróniával képes elővezetni meséjét, amely – akárcsak A skarlát betűt újrahasznosító Könnyű nőcske esetében – egyszerre reflektál irodalmi felmenőjére és nyersanyagára. A Beatrix Potter-örökösnő képeit elnézve nyilvánvaló, hogy amit látunk, csupán szándékoltan eltorzított és már-már a felismerhetetlenségig összemaszatolt verziója az eredeti modellnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13651