KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/február
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „Tízezer nap fényében” Kósa Ferenc (1937-2018)
• Szekfü András: A mécsestől a filmkameráig Beszélgetés Kósa Ferenccel
• Kovács Ilona: A magyar Casanova Deésy Alfréd
• Szíjártó Imre: Húsz év háború Kilenc hónap háború / Ostrom
TESTKÉPEINK
• Nemes Z. Márió: A kép vérre szomjazik Testkép a filmvásznon
• Zalán Márk: Testek és lelkek Új raj: Małgorzata Szumowska
• Varga Zoltán: A vágy rebellisei Jan ©vankmajer-portré – 3. rész
A HELY SZELLEME
• Czirják Pál: Van térerő? Színterek a kortárs magyar filmben
• Andorka György: Akció-redukció Zárt helyszínek dramaturgiája
• Varró Attila: Gép a szellemben Gyilkos házak
MENNYEI ÜDVÖZLET
• Szabó Ádám: Itt, a Földön Kortárs európai vallásdrámák
• Gelencsér Gábor: Graphic noir Will Eisner: Szerződés Istennel
• Benke Attila: Atya, fiú, világűr Az Úr hangja
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Kairosz gyermekei Amszterdam
KRITIKA
• Pályi András: Az álmok tűzfészke Hidegháború
• Vágvölgyi B. András: Odessa Blue „Bánom is én, ha elítél az utókor”
• Takács Ferenc: Háttér – előtér A kedvenc
• Varró Attila: Kiszínezve Még egy nap élet
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Történelem a cselédszobából Alfonso Cuarón: Roma
• Roboz Gábor: Farkas, ember Jeremy Saulnier: Hold the Dark
MOZI
• Barkóczi Janka: Csodálatos fiú
• Teszár Dávid: Kafarnaum
• Pethő Réka: Zöld könyv
• Baski Sándor: Alelnök
• Roboz Gábor: Az a nap a tengerparton
• Varró Attila: Pusztító
• Andorka György: Tű, cérna, szerelem
• Kovács Kata: Un homme pressé
• Pazár Sarolta: Az örökösnő
• Vajda Judit: Szerelmünk napjai
• Benke Attila: A csempész
• Huber Zoltán: Üveg
DVD
• Varga Zoltán: Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film
• Pápai Zsolt: Soha nem késő I–II.
• Benke Attila: Őrült gazdag ázsiaiak
• Kovács Patrik: Superfly
• Géczi Zoltán: Célkeresztben
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Most jó

Kovács Kata

Now is Good – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Ol Parker, Jenny Downham regényéből. Kép: Erik Wilson. Zene: Dustin O’Halloran. Szereplők: Dakota Fanning (Tessa), Kaya Scodelario (Zoey), Olivia Williams (Anya), Jeremy Irvine (Adam), Rose Leslie (Fiona). Gyártó: Goldcrest Pictures. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 102 perc.

Kevés téma olyan hálás alapanyaga a melodrámának, mint az élet elillanása. Legyen szó időskori hanyatlásról, vagy váratlanul lecsapó, gyógyíthatatlan betegségről, könnyű megszólítani a közönséget ezekkel a történetekkel – hiszen ki ne tartana a halál elkerülhetetlenségétől, vagy egy kegyetlen betegség kiszámíthatatlanságától. A gyerekkorban lesújtó halál különösen érzékeny kérdés, és ahogyan előtte sokaknak, a Most jó-t jegyző Ol Parkernek sem sikerül kellően visszafogottan megközelítenie. (Az ellenpéldák egyike a francia Valérie Donzelli-Jérémie Elkaim alkotópáros tavaly bemutatott Szemünk fénye című, játékos munkája.) A keleti nyugalom – Marigold Hotelt íróként jegyző alkotóról az előbbi film, valamint rendezői debütálása, az Egy szoknya, egy szoknya után nehéz volna többet elmondani, mint hogy színvonalas, másodvonalbeli mozikat gyárt, amelyekben rendszerint több az optimista életigenlés, mint ahogyan azt a téma indokolná.

A Most jó a tizenhat éves, leukémiás Tessa naplója, aki késő gyerekkorától tudja, nem fogja megérni a felnőttkort. Bakancslistát ír, majd szerelmes lesz, a lagymatagra sikerült szex-drog-őrültség mellé jön még motorozás a tengerparton, éjszakai fürdőzés, csókolózás a csillagok alatt és ölelés a hóesésben. A kiváló szereposztás és az átélhető figurák sem feledtetik teljesen az ordító közhelyeket, bár a könnyfacsarást azért sikerül garantálniuk. Ez is az egyike azoknak a moziknak, ahol a rák nem több egy rövidre nyírt, helyes frizuránál – nem sodródunk túlságosan mélyre a betegség, az elmúlás vagy a családot érintő gyász taglalásában, de mivel a Most jó elsősorban a kamaszközönség számára készült, ez talán nem is olyan nagy hiányosság. Minthogy a tinifilmek között még mindig a tisztességesebb vállalások közé tartozik, idézeteivel valószínűleg sok tizenéves lány fala lesz tele hamarosan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11343