KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/január
FRANCIA ÁRNYAK
• Ádám Péter: A dicsőség páriái Francia indokínai háború
• Bayer Antal: Balmorál nyugaton, keleten
• Fekete Tamás: Férfiak a Purgatóriumban Francia börtönfilmek
• Varró Attila: Vidocq visszatér Párizs császára
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Szétmállott babaházak Jan ©vankmajer-portré – 2. rész
• Herczeg Zsófia: Történetek az elrajzolt világból Anilogue
• Lovas Anna: Két világ Mirai – Lány a jövőből
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Ágnes: A gammagörbe alja Beszélgetés Sára Sándorral
• Morsányi Bernadett: Álmok múlt időben Sára Sándor: Dear India; Transzszibériai álom
• Soós Tamás Dénes: „Néha úgy érzem, átok ül rajtam” Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Szíjártó Imre: Kisebbségek találkozásai Nemek és etnikumok terei a magyar filmben
ÚJ RAJ
• Gyenge Zsolt: Megrendezett történelem Radu Jude
FILM/TÉVÉ/REMAKE
• Varró Attila: Vérfrissítések Brit sorozat, amerikai film
• Huber Zoltán: Az illúzió mesterei Kettős szerepben
• Pethő Réka: Formálódó kísértetek A Hill House szelleme
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Érzelmek, szenvedélyek, történelem Gdynia
• Klacsán Csaba: A dolgok állása Verzió
• Baski Sándor: Csontzene vastapssal Sitges 2018
KRITIKA
• Baski Sándor: Vérré válik Bolti tolvajok
• Teszár Dávid: Drogfolklór Az átkelés madarai
• Barkóczi Janka: Válaszúton Mindenki tudja
• Vajda Judit: Megcsalás meg ámítás BÚÉK
• Varró Attila: Minden mozog Ragadozó városok

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ezermilliárd dollár

Gáti Péter

Az 1982. évi nyugat-berlini filmfesztivál versenyen kívüli nagyágyúja a negyvenéves filmes múltra visszatekintő Henri Verneuil most látható alkotása volt. A neves francia rendező eleinte Robert Verney asszisztenseként dolgozott, majd dokumentumfilmekkel kezdte önálló pályafutását. Rendezései közül nálunk főleg Fernandel főszereplésével készült vígjátékai (Első számú közellenség; Apa lett a fiam) és izgalmas kalandfilmjei (Két nap az élet; I mint Ikarusz) arattak sikert.

Az Ezermilliárd dollár című film egy másfajta, Verneuiltől szokatlan gondolatrendszer terméke. Vígjáték helyett most krimibe oltott nagyszabású társadalomvizsgálatra vállalkozott a rendező, nem is titkolt filozófiai indíttatással. A megtörtént eseményeket is felhasználó történet Paul Kerjean újságíró igazságosztó harcát követi nyomon, azt a küzdelmet, amelyet egy mind több gazdasági, majd politikai hatalmat magához ragadó multinacionális cég ellen folytat. A kezdetben botrányszagú riporttéma az újságíró nyomozása révén egyre szövevényesebb és veszélyesebb üggyé válik. Verneuil hősének a későbbiekben már magánélete, sőt egzisztenciális léte is egybefonódik a nagy leleplezés körüli bonyodalmakkal, az általa megírni kívánt cikk következményeivel.

Ismerős, mert jellegzetesen századunkbeli mítosz újabb darabja ez a film, hiszen „ezermilliárd” változatban láthattuk már a tömegkommunikációs médium napszámosának kálváriáját. Verneuil azáltal „egyéníti” ezt a sorozatot, hogy alkotása filozófiájának alapmotívumává a világ sorsáért, az egyén szabadságáért való aggódást teszi. A legtöbb azonban, amit filmjében méltányolhatunk, az a meggyőződése, hogy az igazságnak mindig érvényt kell szerezni; Verneuilt ugyanis naiv, egysíkú humanizmusa megakadályozza abban, hogy művészileg hiteles ábrázolását adja ennek az aggódásnak, az újságíró küzdelmének.

Egyébként Paul Kerjean történetét talán nem is lehet befejezni. Amennyiben bátorságáért utoléri a hatalom bosszúja, a néző legyint – igen, így szokott lenni. Ha pedig – Verneuil értelmezését követve – az újságíró győz, és megjelenteti ominózus cikkét, bizony a néző akkor is csak legyint: hát változik ettől a világ? Gyanúnk szerint nem. A film is csupán arról győzött meg, hogy a nagyhalak továbbra is megeszik a kisebbeket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6490