KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/január
FRANCIA ÁRNYAK
• Ádám Péter: A dicsőség páriái Francia indokínai háború
• Bayer Antal: Balmorál nyugaton, keleten
• Fekete Tamás: Férfiak a Purgatóriumban Francia börtönfilmek
• Varró Attila: Vidocq visszatér Párizs császára
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Szétmállott babaházak Jan ©vankmajer-portré – 2. rész
• Herczeg Zsófia: Történetek az elrajzolt világból Anilogue
• Lovas Anna: Két világ Mirai – Lány a jövőből
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Ágnes: A gammagörbe alja Beszélgetés Sára Sándorral
• Morsányi Bernadett: Álmok múlt időben Sára Sándor: Dear India; Transzszibériai álom
• Soós Tamás Dénes: „Néha úgy érzem, átok ül rajtam” Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Szíjártó Imre: Kisebbségek találkozásai Nemek és etnikumok terei a magyar filmben
ÚJ RAJ
• Gyenge Zsolt: Megrendezett történelem Radu Jude
FILM/TÉVÉ/REMAKE
• Varró Attila: Vérfrissítések Brit sorozat, amerikai film
• Huber Zoltán: Az illúzió mesterei Kettős szerepben
• Pethő Réka: Formálódó kísértetek A Hill House szelleme
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Érzelmek, szenvedélyek, történelem Gdynia
• Klacsán Csaba: A dolgok állása Verzió
• Baski Sándor: Csontzene vastapssal Sitges 2018
KRITIKA
• Baski Sándor: Vérré válik Bolti tolvajok
• Teszár Dávid: Drogfolklór Az átkelés madarai
• Barkóczi Janka: Válaszúton Mindenki tudja
• Vajda Judit: Megcsalás meg ámítás BÚÉK
• Varró Attila: Minden mozog Ragadozó városok

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Ideglelés – a Blair Witch project

Kalandjátékfilm

Varró Attila

Horror kosztpénzből, a Dogma után, szabadon.

 

A játékfilm-készítés már az első Méliès-tekercsek születése óta kollektív művészeti formának számít: a rendező forgatókönyve megvalósítása érdekében komoly gárdát – néha egész kis hadsereget – kénytelen folyamatosan irányítani. Ritkán magányos teremtő; rendszerint domináns, de távolról sem egyedüli összetevője az alkotói folyamatnak. Munkatársaihoz való viszonya akár demokratikus, akár zsarnoki, a napi döntéshozatal felelőssége mindenképpen őt terheli: filmet csak uralkodók forgathatnak, szürke eminenciások sohasem.

A tavalyi év legnagyobb médiavisszhangját kiváltó Sundance-siker, a Blair Witch Project (Ideglelés) szakított ezzel az évszázados tradícióval, ha másért nem is, már ezért megilletik a címlap-sztorik, teltházak és dollármilliók. Ezt a filmet ugyanis nem rendezték, csupán addig manipulálták, amíg megrendeződött. Vérbeli Dogma-produkció amerikai módra, ahol a technikai eszközök minimumra redukált jelenléte nem cinema veritét, lélektani realizmust, netán nagyobb kreativitást igénylő alkotói hozzáállást eredményezett, hanem – akárcsak az Idióták esetében – egyfajta filmszalagra rögzített hatásvadász visszaélést a főszereplők testével-lelkével. Egyetlen figyelemreméltó újítása Lars von Trier pontokba szedett marketing-fogásához képest, hogy alkotópárosa cinikus módon egyenesen a színészek kezébe nyomta a töltőtoll-kamerát, majd elvonult, hogy a színfalak menedékéből figyelje, miként alakul a forgatás, néha-néha bedobva egy trükköt, ha a feszültség lanyhulni látszott, vagy a figurák elcsatangoltak a prekoncepciótól.

Az Ideglelésnek nincs rendezője, ahogyan forgatókönyve, operatőre sincs, állítson bármit a záró stáblista, mindössze három színésze (Heather, Josh és Mike), két vágója (Myrick és Sanchez) és egy agyonhasznált alapötlete (félúton a Cannibal Holocaust és a Last Broadcast között). No meg jól kitalált reklám-stratégiája, de ez más lapra tartozik. Híres-hírhedt műfajtársaitól eltérően, még az ön-reflektív rendezői jelenlétet sem találni benne. A This is Spinal Tap (Gerinccsapolás) klasszikus ál-turnéfilmjében az elsőfilmes Rob Reiner önmagát parodizálja, a Veled is megtörténhet fiktív sorozatgyilkos-portréja végén a belga stáb is áldozatul esik saját média-szatírájának, Woody Allen könyörtelenül Woody Allenre osztja a személyes fóbiáiból felépített Zelig szerepét – ezzel szemben Daniel Myrick és Eduardo Sanchez inkább a védtelen főhősnőből csinál bűnbakot, a lány szájába adják a beismerő vallomás monológját, és a jogos büntetést is ő szenvedi el helyettük. Bármilyen látványszegények és speciális-effektus mentesek képsorai, az Ideglelés ugyanannak a digitális képforradalomnak a terméke, mint a Baljós árnyak: ilyen mértékű távolságtartás filmkészítő és filmkészítés között csupán a kompjuterizált forgatás ezredvégi (rém)álmában lehetséges. Mintha a rendező billentyűk leütésével helyezné színészeit újabb és újabb szituációkba, menüpontokon át látva el őket a szükséges kellékekkel, információkkal és utasításokkal. Számítógépes kalandjáték hús-vér szereplőkkel; steril és személytelen, akár egy vírusirtó vagy egy üzleti project.

Egy 1998-ban forgatott hasonszőrű vállalkozás, a Last Broadcast (Az utolsó tévéközvetítés) állítólag csupán digitális formában létezik, a mozikba és fesztiválokra műholdról lövik le az előadás napján. Az ötlet nemcsak ügyes reklámfogás: a kópiák nélküli film-forgalmazás forradalmasíthatja a független filmkészítést, mivel radikálisan lecsökkenti az előállítási költségeket. Fél évvel később az Ideglelés már megtakarította a stábra fordítandó kiadásokat is. Hatalmas kasszasikere kijelöli a követendő ösvényt: az új generáció hamarosan a színészek nyűgétől is megszabadíthatja a műfajt, és a legközelebbi – Big Footról vagy Nessie-ről szóló – horror-szenzáció talán egy Internetről összeollózott másfél órás mpeg-fájl lesz, amelyet egy keresőprogram és egy editor-szoftver alkotópárosa jegyez majd.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/01 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2809