KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyere, igazodj el

Dániel Ferenc

 

Jó érzés lehet grúz operatőrnek lenni: a Kaukázus merész tájjellege nagylélegzetű totálokra, pásztázó körsvenkekre inspirál. S a szirtekhez, meredélyekhez, hegyi folyókhoz bizonyára vad történetek is illenének. Annál mulatságosabb, hogy e két filmnovella a peckes járású, töltényes, díszköpönyeges, kardos férfialakjait, és a villogó szemű asszonyait gyámoltalan falusiakként lesi meg. A cselekmény a harmincas éveket idézi naivan, lappangó szomorúsága mégis inkább mai keletű.

Mintha még Gogol írásművészete is megcsillanna az első történet hősében, Galaktion gazdában: egyaránt kiszolgáltatottja a szomszéd grúz ártányainak (letarolják a veteményesét), felesége dühének (a folytonos pusztítás miatt), meg a falusi elöljárók, rokoni protektorok röhögtető hülyeségének. S az ő szertartásossága sem több a hegyiember-póznál. Megalázkodik, grúz-módi vendéglátással lekenyerez, hiába. Disznók ellen nincs orvosság. A díszfegyverek tompák, életlenek. Mi védelmezhetné meg leginkább a földtúró parasztot? A névtelen följelentés. Galaktion lerészegíti a kisurakat, hogy azután följelenthesse őket – rossz vicc: de a sertés-falánkság a kezére játszik. Mert ha nincs igazság, a kár haszon.

Bumfordi, érzéki indíttatású a második história (Lordkipanidze írásából) – ezeregyéjszakai kellékekkel. S talán nem is az az érdekes, hogy a kikapós feleség meg a hetyke falusi udvarló pásztorórája félresikeredik, hanem a karakterek és az értékrend finom átbillenései jelentenek újdonságot. Hogy a gyöngébbik nem kackiás példányai állnak ki a porondra, míg a mandulaszemű férfiak lapítanak. Hogy véres elégtételre, önbíráskodásra már senki sem gondol. Kárörvendően mulat a falu népe; ebédet, bort csikarnak ki az ütődött öreg falusi bírák; az érintettek végül is tíz rubelen váltják meg „esetüket”, nehogy ügy kerekedjen belőle. A falusi szex mégis ott parázslik a pörpatvar fojtása alatt.

Ezek a közrendűen mulattató grúz filmvígjátékok ravaszabbak a látszatuknál. Anekdotázgatás örve alatt vallanak még életmódválságról is; az emberi értékek hiánygazdálkodásáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/10 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8122