KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rossz fiú

Báron György

 

Claude Sautet a nouveau naturel, az új természetesség néven ismertté vált irányzat vezéregyénisége. Ez az iskola – ellentétben a hajdani dicsőséges új hullámmal – tartózkodik a társadalomkritikai programoktól, a politikai gesztusoktól és a meghökkentő filmnyelvi újításoktól. Filmjei egyszerű, köznapi történeteket mesélnek el, melyeknek legfőbb erénye a szereplők közötti kapcsolatok finom, pontos kidolgozottsága. Mindenekelőtt ez teszi rokonszenvünkre érdemessé Sautet új filmjét is, amely érzékeny és szép alkotás, elmarad azonban a rendező nálunk is játszott legjobb filmjeinek a színvonalától (Az élet dolgai, a Vincent, François, Paul és a többiek, az Egyszerű eset).

A cím béli rossz fiú – akit a francia film korán elhunyt nagy csillaga, Patrick Dewaere játszik – amerikai kábítószeres kalandból, s az azért leült börtönbüntetésből Franciaországba hazatérő fiatalember, aki megkísérel ismét megtelepedni, új életet kezdeni. A film ennek az útkeresésnek meleg emberséggel elmondott története. A forgatókönyv – egyik társírója Jean-Paul Török, a magyar származású filmkritikus – mentes mindenfajta akciótól, váratlan fordulattól, a hétköznapi életből kizökkentő eseménytől – vagyis mindazoktól a forgatókönyvi sablonoktól, melyek a kábítószeres fiatalokról szóló filmekben rendre előbukkannak. A rendező pianóban, lassú ritmusban meséli el ezt az „egyszerű esetet” is, akárcsak előző filmjei történetét. Sem a tragikum, sem a komikum nem vonzza: a köznapi élet apró, látszólag semmitmondó pillanatai érdeklik. Erénye a bensőséges atmoszférateremtés, az érzékeny színészi játék, mely a szándékoltan fojtott tempó és az izgalommentes történet ellenére mindvégig leköti figyelmünket.

Sautet egyike a filmművészet gondos, míves kismestereinek, egy olyan időszakban, amikor az ilyesfajta rokonszenves kismesterségnek egyre kisebb az ázsiója a talmi szenzációktól hangos filmpiacon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/08 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6355