KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmfőiskola

A holnap grúz filmes nemzedéke

Debütánsok

Vincze Lajos

A jó nevű és nagy múltú Tbiliszi Színházművészeti Főiskola kebelén belül tíz évvel ezelőtt jött létre a Filmművészeti Fakultás. Persze semmi sem születik a puszta talajon, minden előzmény nélkül. A megelőző évtizedek kiemelkedő grúz filmes egyéniségei (Nyikolaj Sengelaja, Mihail Csiaureli, majd később Tengiz Abuladze és Revaz Cseidze) a moszkvai Filmfőiskola, a VGIK hallgatói voltak. Egyéni látásmódjuk már a főiskolai évek alatt készült vizsgamunkákban is megmutatkozott, s később a Tbiliszi Stúdióban létrehozott filmjeikben még jobban körvonalazódott. Végül is itt, az Abuladze köré csoportosuló fiatal „stúdiósok” alkotói buzgalma forrta ki magát, s kért hivatalosan iskolaként teret; először mint filmes tanszék, majd később mint önálló fakultás.

A kezdeti szűk létszámú filmrendező oktatás 1979-ben kiegészült egy párhuzamos operatőri kurzussal, s napjainkban a filmfakultás keretein belül folyik képzés a forgatókönyvírói tagozaton, a filmkritikusi és elméleti tagozaton, sőt újabban animációs filmrendezői osztály is indult. A tanulmányi idő az egyes szakokon 5 év, melyből az utolsó évet a diplomamunka elkészítésére szánják. A rendezői és operatőri szakokon a hallgatók első évtől kezdődően félévenként gyakorlati produkcióval vizsgáznak mesterségből, ami kezdetben kisebb etűdöket jelent, a magasabb évfolyamokon pedig 10-20 perces dokumentum jellegű, vagy fikciós munkákat, önállóan választott témából. A diplomafilm pedig (ha a stúdió támogatja) akár teljes hosszúságú játékfilm is lehet, de ez a lehetőség csupán a legtehetségesebb hallgatók számára adott.

Az oktatás kis csoportokban folyik (egy-egy mester mellett 2-3 ember!), tehát szinte személyre, alkotói egyéniségre szabottan. A leendő művészek már másodévtől kezdve sokat vannak kint a forgatásokon, s itt „élesben” tanulják, lesik el tanáraiktól a mesterség különböző fogásait. A mesterség-tanárok egyébként kivétel nélkül a szakma vezető alkotó művészei, a kortárs grúz filmművészet első számú emberei. A legutolsó két évfolyam rendezőtanára: Sengelaja és Gogoberidze, operatőri tagozaton pedig Paatasvili.

Az iskolában egyelőre szó sincs túlképzésről. Az eddig képzett 76 hallgató közül 74 (!) a pályán dolgozik, s munkája van, csak legyen kedve és megújuló tehetsége csinálni is. Igaz, a diplomás hallgatók értékrendje némileg különbözik a mienktől. A televízióban végzett munka nem számít „rangon alulinak”, aki a dokumentum-, vagy kisfilmek világában találja meg tehetsége kibontakoztatásának lehetőségét, nem érzi magát szerencsétlen embernek. A végzés utáni közeli években – igaz – csak kevesek számára röppen fel a nagyfilmkészítés madara, s az „inasévek” első- és másodasszisztensi szerepét a vezető rendezők mellett legtöbben természetes állapotnak tekintik.

A fiatal filmesek alkotó próbálkozásainak, kísérleteinek színtere a mi Balázs Béla Stúdiónkhoz hasonló „DEBÜT” nevű egyesülés a Grúzia Film kebelén belül és annak finanszírozásában. Itt javarészt rövidfilmek készülnek, melyeket már megmérettetésként a nagyközönségnek is bemutatnak. Az itt elért sikerek alapján kap általában a „debütáns” jogot az egész estét betöltő film elkészítésére.

A rendező-hallgatók büszkén mesélik, hogy tudomásuk szerint náluk a főiskolán van az első, a nagyközönség számára nyitott, s rendszeresen működő Egyetemi Filmszínház, ahol csak a leendő főiskolás filmművészek (illetve volt hallgatók) vizsgamunkáit vetítik minden pénteken.

Az esti programot az aznapi helyi újságok is közlik. A műsor 3-4 rövidfilmet foglal magában. A vetítés előtt egy, a kritikusi tagozaton tanuló hallgató vezeti be a filmet, s rövid interjúban megszólaltatja a közönség előtt a mű alkotóit. A bemutatókat vita, véleménycsere követi. A közönséggel való ilyen élő kapcsolat már az iskolás évek alatt bizonyára felbecsülhetetlen jelentőségű a fiatal művészek számára. A visszajelzés alapján leszűrt tanulságok, mint mondják, erősen befolyásolják a későbbi alkotói alapállást, hiszen ez is iskola, ahol tanulni lehet és kell is. Jó publicisztikai és propaganda-előkészítés után egy hónapban két alkalommal ezeket a filmeket vidéken is bemutatják (kultúrházakban, alkalmasint falusi mozikban is).

A nyitást, a nyitottságot egyébként az is jelzi, hogy a jövő évtől a grúz filmiskolába való jelentkezés határait az eddigi köztársasági szintről össz-szövetségi szintre terjesztik ki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/01 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5117