KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A prosti

Asbóth Emil

Milyen az ideális férfi a szexuális vonzerőt tekintve? Legyen öregecske (hetven fölött az igazi), hálásan hervatag, képzeletgazdag, de szegényes fegyverzetű, legyen gyors, akár túl gyors is (ante portas), tehetős és tehetetlen, harcias Botond helyett félénk bekéredzkedő. A szerelemipar robotosnőjének ábrándlovagja korántsem a macho szuperhím. Ami a méreteket illeti: the small is beautiful. A pici gyönyörű.

Ken Russel, aki művészetében sohasem vonakodott a túlzó hatásoktól, a vér, a nyers hús, a szekrétum barokkos pompájától (Ördögök, A fehér féreg búvóhelye stb.), most önmagához képest szárazon tartózkodó. Az új tárgyilagosság jegyében mutatja a rutinos utcanő közhely-sorsát, szociálisan megtépett múltját, blazírtan férfigyűlölő napi szorgalmát. A közkurva személyisége meghatározottan nemlétező, akár a hangyáé, a gátlástalan nagyipari strici nőstény-hadseregének névtelen rabszolgája.

David Hines, londoni taxisofőr negyvenperces monodrámája amerikai környezetbe helyeződött, a szavak megjelenített képekké változtak, a múlt jelenidővé, a vallomások, a tetoválással megjelölt prosti és a gazdag strigó ars poeticájának címzettje a feloldozást nem ígérő kamera lencséje. A férfiak nem kéj-, de bosszúvágyból vásárolják a kielégülést, a bubus-üzletláncolat tulajdonosa egy elnök-vezérigazgató precizitásával számítja ki a haszonkulcsot. Persze Ken Russell egy kis brutalitásért nem megy a szomszédba. De hát ez nem apácazárda. Az az Ördögök színhelye volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=502