KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tök jó, válnak az őseim!

Gáti Péter

A magyar játékfilm lassú, de annál látványosabb agonizálása idején szerfelett illetlen és értelmetlen dolog lenne a hazai vígjátékok hiányán keseregni. Ráadásul ezer sebtől vérző közoktatásunk nyomorúságos állapota láttán talán egyenesen szentségtörés az iskolai környezetben játszódó honi filmkomédiák után ácsingózni. Az elsöprő sikerű magyar filmvígjátékokra hiába áhítozó közönségnek így be kell érnie a külföldi kínálattal, például Patrick Braoudé francia rendező kedves, de nem igazán fergeteges „iskolai dolgozatával”.

A Tök jó, válnak az őseim! tisztességes vígjátékipari szakmunka, amely a járt utat a járatlanért fel nem adó opuszok nagy számú táborát gyarapítja. Jópofa és talpraesett gyermekhőseivel, naiv és ideillően korlátolt felnőttszereplőivel minden jóelőre kiszámítható komédiai alaphelyzet megtörténik. A tisztaszívű és kiskamasz érzelmeiket jól-rosszul palástoló diákok – rendezői intencióra – az iskolai csínyek, perpatvarok, barátságok és ellenségeskedések kínálta vígjátéki motívumokat zongorázzák végig, többnyire „ahogy a felnőttek a gyerekeket elképzelik” stílusban. Szinte teljes a leltár: aranyköpések és felnőttes komolykodások sorakoznak egymás mellett a jól felépített, pergő ritmusú cselekménybe ágyazva. A szülők családi állapota szerint elváltakra és házasokra oszló osztály egymással rivalizáló két csoportját egyforma szimpátiával bemutató film legnagyobb erénye egyúttal a legnagyobb hibája is: nem több és nem kevesebb, mint a vígjátéki hatáselemek előszámlálása. Minden hiánytalanul benne van, ami egy filmkomédiához amúgy nélkülözhetetlen, és semmi sincs benne, ami a műfaj egyik darabját markánsan megkülönbözteti a másiktól.

Persze még így is jobb, mint a magyar vígjátékok: ilyenek ugyanis továbbra sincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=444