KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

2001: tudomány és fikció

A tudomány-művészet felé

Kömlődi Ferenc

Szingularitáson innen, szingularitáson túl – jövőképek a C3 nemzetközi médiaművészeti rendezvénysorozatán.

 

„Kíséreld meg felmérni korod ostobaságát oly módon, hogy a pillanatnyi általános szemléleti szinten elképzelsz valamilyen jövőt: elképzelésed úgy fog arányulni a megvalósuláshoz, mint a régi elképzelések a megvalósult jelenhez” – idézi Erdély Miklóst a rendezvénysorozat két főszervezője, Peternák Miklós és Mélyi József.

Utópiák (2001) és disztópiák (1984): a legizgalmasabbak a közeli jövőt vázolják fel, jelen trendekből indulnak ki, jelen trendek alapján tévednek, miközben tudomány és fikció szent szintézisét célozzák meg. Képlékeny terepeket járnak be, összeegyeztetik az összeegyeztethetetleneket. Alkotóik hagyományos művészeteket (high tech) multi- és metamédiába konvergáló mérnök-tudósok.

 

 

Jövő-reflexiók

 

Hogyan képzelünk el egy szórakozóhelyet 2060-ban? Július Gyula filmes és egyéb jövődokumentumokból, sci-fiből és cy-fiból kiinduló, ironikus projektje (Jövőbár) e témakört járja körül – táncok, zenék, ételek, dekorációk, kommunikáció a XXI. század második felében. A mindenkori mából előrevetítve: a „holnaplátogató honlap-látogató” menüpontok közül választ, interaktív étlapot böngész, örökös „extrapolációs gyakorlatokat” (Erdély) végez – a bár permanensen bővül és alakul át.

Győrfi Gábor Elatusa különös videóinstalláció. Csúcstechnológia helyett barbarizmusból és a rákövetkező spirituális ébredésből indul ki. A holnap nem az, ami kiszúrja a szemünket, hanem sokkal inkább az alig érzékelhető, szemszegletből éppen csak érzékelt elemekből, „vízből, levegőből, lebegésből, lassan folyó időből és kevés, rejtőzködő technológiából” áll össze. Linearitás utáni körkörösségből, mint a Zen-mesékben.

A jövő megismétlése (Zics Brigitta): „Az installáció egy elképzelt, örökérvényű jövőben – Dante Infernójában – való utazás, mely a gravitációs lencse-hatás tér-idő torzulásai során időutazássá válik.” A dantei pokol és a feketelyukak (szingularitások) alapján modellált, spirális szerkezetű virtuális térben járunk. Mozgásunk hatására változik a kép, a hang. Beljebb kerülünk, és az eleinte követhető társalgás zörejekké, gépi zajokká hullik szét. Torzult univerzumokat barangolunk be. De vajon mit értünk virtuális téren? Középkori látomásokat, élet-álmokat, szürreáliákat, vagy gibsoni, stephensoni cyberspace-eket? Esetleg mindezt együtt, Szingularitáson innen, Szingularitáson túl?

Milyen lények népesítik be az új univerzumot? Björn Melhus videójában (No Sunshine) piros emberkék, önszerető poszt-gender Narcissusok, mesterséges hajjal, testszínű dresszekben, Hollywood klón-mozijainak paródiájaként. Esetleg uploadok, azaz merevlemezre feltöltött/mentett, de a pornósztárokat még mindig nagy örömmel szemlélő létezők (a transzhumanista Till Attila fiktív öregkori önarcképén). Másutt láthatatlan, ám minden pillanatban érzékelhető megfigyelési hálók szenvedő alanyai, irányítói, kibernetikus űrhajós-rendszerek (Schneemeier AndreaSzauder Dávid: Human Controlling System Projekt). A padlón videó-képek, a képeken járókelők, rajtuk lépkedünk, kapcsolatba lépünk velük, gondolataik hangokká válnak. Újabb variáció a megfigyelésre: Magali Desbazeille és Siegfried Canto művében (Gondolkodsz, tehát követlek) nemcsak leskelődünk, de közben minket is meglesnek. Visszatérünk a mába, monokróm kékbe, a televízió/képernyő/interface bűvkörébe, kezünkben a (satuba szorult) távirányítóval (KissPál Szabolcs: Vonzalom).

 

 

Hangképek

 

A jelen egyik arca: elektronikus zajok, zajzenék, partikultúra. Knut Gerwers hálózati projektje (D> Elektro /> Hi/Stories / Sounds + Concepts of Modern Electronic Music in Germany) az úttörők (Stockhausen, Kraftwerk, Can, Schulze, Neu) előtt tiszteleg.

Atau Tanaka és Kasper Toeplitz interaktív installációja (Globális húr) több helyszínen (ezúttal Budapesten és Linzben), szimultán alakuló hálózati hangszobor. Egy tizenkét milliméter átmérőjű, tizenöt méter hosszú húr az Internetre kapcsolódik, rezgései hangszintetizáló rendszer segítségével, digitális jelekként jutnak el a virtuális térbe. Vizualizálódik a zene.

Ez történik Masaki Fujihata, Kiyoshi Furukawa és Wolfgang Münch Kis Haljával is. A számítógépes játék-installáció a formák mozgása és a hozzájuk kapcsolódó hangok interakciója. Mókásan, humorral, beleéléssel és távolságtartással, absztraktat és konkrétat arányosan vegyítve, randomszerűen, de nem a végtelenig ismételve. Egyszerre Schönberg, Kandinszkij, anime, szemiotika és ambient.

Ravasz András – tudományos kutatásokra támaszkodó, fikciós jellegüket hangsúlyozó – Színes zenéje és a kapcsolódó 3D-animáció a zajok konkrét szín-jegyeit (fehér, fekete, barna, rózsaszín), és az így keletkezett hangokat vizsgálja. Fordított alkotási folyamat megy végbe: már nem a szonikus, hanem a vizuális elemé az aláfestő funkció.

Sokadik variáció a konvergenciára – Sebastian Lütgert rolux.org/twenfm-je hacktivistákat, elektronikus terroristákat idéz, pedig tárgyát kellő távolságból és iróniával szemléli. Web TV, DJ live, kalózrádió; ki tudja, még mi (és mi nem) kapcsolódik egymáshoz a média-bacchanáliában.

Bezárul a kör: a médiaművészet tárgya a média.   

 

 

Média-meditációk

 

A Goethe Intézet és a karlsruhei ZKM közös Update 2.0-ja az 1997 és 2000 közötti német (CD-ROM, DVD, videó, hálózati mű, installáció stb. formátumú) médiamunkákból ad ízelítőt. És visszatekint – a Media Art Action gyűjtemény az 1960 és 1980 közötti periódusra, a Media Art Interaction a nyolcvanas és a kilencvenes évekre, míg a készülő Media Art Net a jelenre és a közeljövőre fókuszál.

Médiatörténeti adalékként: Gróf Ferenc a televízió őskorába kalauzol, historikus gyűjteményében a „félénk óriás” magyar vonatkozású dokumentumait lajstromozza (Telehor), miközben – az Internet térhódításával párhuzamban – csökken a televízió-műsorok nézettsége. Új hálózat-stratégiákat dolgozunk ki. Rigoletti F. és Lotio M. úgy elemzik a nemlineáris narratívát, hogy ezerötszáz ablakot rendelnek egymáshoz. Hol a kezdet, és hol a vég? – tehetnénk fel a bugyuta kérdést.

Nincs vég, nincs kezdet. A 2001: tudomány és fikció viszont bizonyította, hogy a multimédia/intermédia bőven nagykorúvá érett, mint ahogy azt is, hogy a honi médiaművészetben errefelé keresendő a jövő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3406