KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Frida

Halász Tamás

 

Felénk kevéssé ismert képzőművész-zseni életéből készített filmet Julie Taymor. Alkotása az életrajzi film szigorúan dokumentarista irányát képviseli és ennek örülnünk kell, mert Frida Kahlo a miénk. A XX. századi latin-amerikai képzőművészet fontos alakja ugyanis apja révén félig magyar, magyar zsidó volt. Erre szolgáló bizonyíték a jelentős részben portrékat festő, munkáira előszeretettel szöveget is író Kahlo képein is fellelhető. Sajnos azonban e pontos – vagy, legalábbis pontosnak tűnő – filmben Kaló Vilmos, az Aradról Németországon át Mexikóba települt fényképész Taymornál (és nem csak nála) németként szerepel.

A Frida című film kettős portré: viharos házasság történelmi, tárgyi környezetét tekintve precíz ábrázolata. Kahlo szerelme, örök társa, férje Diego Rivera, a szintén világhírű mexikói forradalmár-festőművész. A film precízen veszi végig Frida saját, majd a két ember közös történetét, bőségesen, néha már kissé modoros pontossággal merítve a festőművész képeinek világából, a róla készült fotókból. Salma Hayek játéka viruló, csodás és hihető kamaszlányt, s halálos ágyán fekvő, negyvenhét éves asszonyt megörökítve is hiteles. Feladata óriási: modellje tizennyolc esztendősen, egy baleset következményeként örökre eljegyezte magát a szenvedéssel: darabokra tört medencecsontja, súlyosan sérült gerince soha nem gyógyult meg többé. Kahlo képeinek modellje nagyrészt elgyötört, meddőségre ítéltetett teste lett: saját, fájdalmasan gyönyörű vonásait szinte havonta örökítette meg. Társa, Rivera (Alfred Molina alakítja, néha kissé sekélyesen) az óriás termetű, hedonista festőzseni hűtlenkedésével keserítette meg életét, ám a szépséges Kahlo idővel megtanult revansot venni. Taymor Kahlo varázslatos művészetéből építi fel a film képi világát: igyekezetét jobbára siker koronázza. A század egyik nagy történetét látjuk e kissé ingadozó minőségű filmben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2251