KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Robin Williams

A nevető bohóc szomorúsága

Orosdy Dániel

A nagy komikus portréja kritikák, esszék mozaikjaiból bontakozik ki.

Szomorú apropó egy életrajzi könyvhöz a „tárgy” korai, ráadásul önkezű halála. Magyarországot is megrázta ez év augusztusában a tragikus hír: Robin Williams, mindössze 63 évesen, véget vetett az életének. A szomorúság mellett persze az értetlenség volt a legerősebb: miért? Gazdag, elismert és sikeres filmsztár, tömegek kedvence miért dobja el magától az életet? A pontos és igaz válasz – mániás depresszióban szenvedett – egyben meglehetősen semmitmondó is, miközben egyáltalán nem kizárt, hogy mi, kívülállók némi segítséggel közelebb kerüljünk a rejtélyhez. A jó életrajzi könyv megadja ezt a segítséget, és a Duna Könyvklub Robin Williams című kiadványa – szerencsére – jó életrajzi könyv.

És ennek megfelelően nem követi el azt a hibát, hogy csak és kizárólag a megrázó véggel foglalkozzon, mindent a halállal kapcsolva össze (különösen nagy hiba lenne ez olyasvalaki esetében, akit elsősorban a humora, méghozzá oldott és energikus humora tett híressé). Gálvölgyi János bevezetője a Zoli bohócról szóló híres anekdotával felhívja rá a figyelmet, hogy a nagy nevettetők többnyire nem a boldog emberek közül kerülnek ki, amit a kötet anélkül támaszt alá, hogy külön és rendszeresen hangsúlyozná. Williams nem szegény családba született és hamar utolérte a közönségsiker, tehát elvileg minden adott volt számára, ami a folyamatos boldogsághoz kell. Akkor miért? – tehetjük fel megint a kérdést.

Például mert elfoglalt szülők magányos gyereke volt, aki éppen azért alakította ki sajátos stílusát, hogy magára vonja mások, elsősorban szerettei figyelmét. Mint a könyvből kiderül, közeli ismerői szerint a percenként kb. 12 karaktert alakító-parodizáló művész csak nagyon ritkán mutatta meg valódi önmagát, méghozzá pont azokban a szerepekben, amelyek a legtávolabb állnak a „harsány bohóc” figurájától, például az Ébredések orvosaként. És ezzel már érintettük azt a csapdát is, amelyet a kötet ügyesen elkerül, vagyis hogy csak filmsztárként, méghozzá géppuskanyelvű komikusként tekintsen Williams-re. A felső tízezerhez tartozó felmenőkről és a gazdag gyerekkorról még egy rossz életrajz is beszámolna (kellő drámaisággal hangsúlyozva az öngyilkosság ellenpontját), de valószínűleg nem terjesztené ki a vizsgálatot a mozis karrieren és szerelmi életen túlra.

Márpedig Robin Williams több volt színésznél és hűtlen férjnél, amit a sokfelé koncentráló témaválasztás (jótékonykodás, stand-up, függőségek, tévé stb.) mellett a könyv különleges szerkezete is hangsúlyoz: az egyes szerzők nem mindig egy-egy korszakot vagy „filmcsokrot” dolgoznak fel, néha csak egy-egy terület alakulását vizsgálják (például az Újra itthon című fejezet Williams magánéletével foglalkozik a halálát megelőző évekből). Ennyi író közreműködése mellett gondot okozhatnának a stílustörések, de Géczi Zoltán szerkesztő megoldotta ezt a problémát is, nincs olyan érzésünk, mintha minden fejezettel új könyvbe kezdenénk.

Egy kisebb – összességében jelentéktelen – probléma azért származott a többszerzős módszerből: egyes információk, történetek különböző fejezetekben is előkerülnek. Igaz, az efféle ismétlődés sem feltétlenül okoz fennakadást, ha nincs eltérés az adatok közt (talán egy ilyen eset akad összesen), és ha abból indulunk ki, hogy az olvasó nem okvetlenül lineárisan haladva akarja megismerni Williams életét, hanem szívesebben olvassa egyéni érdeklődése szerint a fejezeteket (vagyis tulajdonképpen önálló esszéket).

Robin Williams a látszólagos nyíltság és közvetlenség ellenére is titokzatos figura volt, akiről hagyományos megközelítéssel csak lózungokkal teli életrajzot lehetne írni. A Duna Könyvklub kiadványa ugyan nem mentes a kisebb hibáktól (például Sarah Michelle Gellar vezetékneve következetes „Gellars”, egy-két hivatkozott műnek létezik hivatalos magyar címe is), de az érdemei bőven kárpótolnak ezekért. Olvasmányos, alapos, informatív, ám bőbeszédűséget kerülő könyv gazdag képanyaggal. A mindig többre vágyó mozistákban maradhat némi hiányérzet (Williams korai főszerepei több figyelmet érdemeltek volna, első mozis munkája említés szintjén sem kerül szóba), csakhogy ezúttal nem ők a fő célközönség, és még ők sem maradnak le semmi igazán lényegesről. A Robin Williamsből megrögzött filmrajongó és laikus egyaránt minden fontosat megtudhat Amerika Zoli bohócáról, és még arról is fogalmat alkothat, mi késztette arra, hogy megölje magát. Nagy titok persze nincs, csak összbenyomást alkotó értékes részletek. „Miért?” Mert depressziós volt, rendszeresen az üresség mindent elnyomó érzésével küzdött, ahogy sok más kiemelkedő tehetség is. Nem olyan ritka dolog ez, levertség és kreativitás gyakran járnak kéz a kézben – sajnos.

 

Duna Könyvklub, 2014.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12058