KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A majmok bolygója: Lázadás

Kovács Marcell

Rise of the Planet of Apes – amerikai, 2011. Rendezte: Rupert Wyatt. Írta: Rick Jaffa és Amanda Silver. Kép: Andrew Lesnie. Zene: Patrick Doyle. Szereplők: James Franco (Will), Freida Pinto (Caroline), John Lithgow (Rodman), Brian Cox (John). Gyártó: Chernin Entertainment / 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 105 perc.

A majmok bolygójának, Franklin J. Schaffner 1968-ban készült klasszikusának varázsát a szatíra kegyetlensége, a szikrázóan kopár képek, a csikorgó csontzene és a majomjelmezbe öltözött színészek bizarr látványa együtt adta. A „milyen érzés lehet Csubi szõrébe bújni?” kérdése a százával masírozó emberszabásúakat látva hatványozott erõvel fészkelte be magát a folyton kombináló kamaszfejekbe. A talány Tim Burton ötlettelen remake-jét nézve is ott motoszkált az emberben. A tökéletesen kidolgozott maszkokat figyelve a nézõ nehezen tudott szabadulni a gondolattól, hogy az igazi megpróbáltatásokat nem is Mark Wahlberg fogságban sínylõdõ ûrhajósának, hanem a majomálarcok alatt izzadó színészeknek kellett elszenvedniük.

A történet legújabb feldolgozása megszabadult ettõl az izgalmas problémától. Nincs több szõrme kezeslábas, nincsenek súlyos orángután maszkok, valamennyi majom – van belõlük szép számmal – digitálisan animált. Az eredeti film kulcskérdése, a majmok hatalomátvételét övezõ titok sem titok többé. Annak idején a kérdést az idõben elõre-hátra ugrálva a negyedik epizódban válaszolták meg a sorozattá bõvült történet írói. Az új változat viszont rögtön a magyarázattal indít, megtartja a majomlázadás motívumát, de mellé szégyenszemre a legközhelyesebb génmanipulációs maszlagot rágja a szánkba, szupergyógyszerrel, nem várt mellékhatásokkal és az összes ehhez szükséges sablonfigurával együtt. Természetesen zöldes árnyalatban, az Avatar után ez egy újabb nyíltan technokrata mozi álságos természetvédõ üzenettel.

John Lithgow kedves alzheimeres bácsija nélkül nehézen viselnénk el a felkelés kirobbanásáig ránk váró egy órát. De a sztorit ne kárhoztassuk, a Lázadás a legújabb digitális technika filmes alkalmazásáról szól, és ebben a tekintetben mindenképpen siker. Az animált szereplõk mozgása a valós környezetben ugyan idõnként még mindig súlytalan és rajzfilmszerû, a mimikában elért valószerûség tényleg varázslatos. A film fõhõse, a kísérleti majomból forradalmárrá lett Cézár a film legemberibb szereplõje. Árnyalt, többdimenziós figura, szemének digitálisan rajzolt villanása hol megindító ragaszkodásról, hol csodálatra méltó intelligenciáról tanúskodik, hol pedig ijesztõ kegyetlenséget sugall. A majmok felkelése éppen csak elkezdõdik Rupert Wyatt filmjében, borítékolható tehát a folytatás. Talán az lenne a legjobb, ha a következõ részben már minden szereplõt számítógép rajzolna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10787