KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hupikék törpikék

Lovas Anna

The Smurfs – amerikai, 2011. Rendezte: Raja Gosnell. Írta: J. David Stem és David N. Weiss. Kép: Phil Meheux. Zene: Hector Pereira. Szereplők: Neil Patrick Harris (Patrick), Jayma Mays (Grace), Hank Azaria (Hókuszpók), Sofía Vergara (Odile). Gyártó: Columbia Pictures / Kerner Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 103 perc.

Az Így jártam anyátokkal forgatókönyvírói büszkén kihúzhatják magukat, mert ismét bebizonyosodott, hogy egy jó színész önmagában még nem képes maradandót alkotni, csak ha a megírt karakter is megadja a lehetõséget. Az említett sorozat sztárja, Neil Patrick Harris, a Hupikék törpikékben a világ legjelentéktelenebb családi-film színészének hat, hasonlóan a mesefigurák iránti nosztalgiától elvakult sorstársaihoz.

A fantázia nélküli szereplõk mellett még a CGI törpök a legéletrevalóbbak, Aprajafalváról Hókuszpók ármánykodásával és Ügyifogyi hibájából a metropoliszba érkezve sem hagynak fel a törpölõdéssel, minikáoszt okozva New York-i emberbarátaik életében. A törpök mostanra mindössze távoli leszármazottai a legendássá vált belga képregény-õsöknek, könyvbõl kell kikeresniük a múltjukat, ahogy mi is éppen csak, hogy rájuk ismerünk. A kitûzött mondanivalót (a családalapítás prioritását a karrierrel szemben) agyon is csapja az öncélú nagyvárosi ökörködés és a hosszas bulijelenetek, amelyek az aprajafalvi szimbolikus társadalomhoz képest már annyira távol állnak tõlünk, hogy nem találni a kapcsolódási pontot az eredeti hagyományaival. Kellõ humorral és izgalmas kalandokkal mindez menthetõ is lenne, és míg utóbbi tisztességgel meg van oldva, maximum két-három poénon húzzuk mosolyra a szánkat. Ha másért nem is, mert már nagyon szeretnénk érezni a régi mese hangulatát – de erre a törp-dalon kívül nincs túl sok lehetõségünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10785