KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/november
HOLLYWOOD CENZORAI
• Pápai Zsolt: Bűn és büntetlenség Óhollywood – Budapest
• Hegedüs Márk Sebestyén: Amerikai lázadó Preston Sturges és a Hays-kódex
• Varró Attila: Doktor Dorothy és Ms. Arzner Dorothy Arzner
• Vincze Teréz: A csillagszületés mítosza Csillag születik
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 2. rész
• Szalkai Réka: Egy nehéz nap Beszélgetés Szilágyi Zsófiával
• Kovács Bálint: A nő huszonnégyszer Egy nap
• Pető Szabolcs: Curtiz Kanadában Beszélgetés Topolánszky Tamás Yvannal
• Kovács Gellért: „Picassót sem lehet átdolgozni” Beszélgetés Milorad Krstić-csel
• Benke Attila: Festményrablós terápia Ruben Brandt, a gyűjtő
• Klacsán Csaba: Jó lenne, ha lennének hősök Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
EURÓPAI RÉMMESÉK
• Varga Zoltán: A gyötrelem összeesküvői Alex van Warmerdam enigmái
• Dunai Tamás: Intertextuális olvasztótégely Neil Gaiman: Sandman
• Varró Attila: Haláltáncok Luca Guadagnino: Suspiria
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérletből intézmény Miskolc – CineFest
ÚJ RAJ
• Soós Tamás Dénes: A határátlépő ZiadDoueiri
KRITIKA
• Huber Zoltán: A betöltendő űr Az első ember
• Vágvölgyi B. András: Az igazság kiüresítéséről Donyeci történetek
• Kovács Patrik: Mint űzött vad A szent és a farkas
• Teszár Dávid: Gangnam ballada Gyújtogatók
• Kolozsi László: Ledarált Paradicsom Paraziták a paradicsomban
MOZI
• Fekete Tamás: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt
• Lichter Péter: Bohém rapszódia
• Vajda Judit: A Meztelen Juliet
• Kránicz Bence: A végzet órája
• Kovács Kata: Legénybúcsú Bt.
• Huber Zoltán: Venom
• Benke Attila: 22 mérföld
• Kovács Patrik: Húzós éjszaka az El Royale-ban
• Pethő Réka: A bűnös
• Roboz Gábor: Gyémánthajsza
• Baski Sándor: Halloween
• Varró Attila: Látlak
DVD
• Kránicz Bence: Egy magányos tinédzser
• Benke Attila: A hitehagyott
• Géczi Zoltán: Betörés
• Pápai Zsolt: Fedőneve: Donnie Brasco
• Kovács Patrik: A gyilkosság filozófiája
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Másnap reggel

Tamás Amaryllis

Az öregedő, alkoholista színésznő személyisége, élete Tennessee Williams Az ifjúság édes madara című darabjában az ötvenes évek végén megrendítő emberi drámává formálódott, az őszinteség erejével nyűgözött le. Alexandra del Lago a kor reprezentánsaként mutatta fel az emberi lélek vibráló, lüktető sokszínűségét.

Lumet 1986-os, flancosan csillogó, műmondanivalóval felcicomázott, hasonló tematikájú filmje megítélhetetlen értékű rutinmunka – tökéletes színészekkel (Jane Fonda, Jeff Bridges, Raul Julia), tökéletes operatőrrel (Andrzej Bartkowiak), tökéletes sztorival. Jane Fonda alakításából azonban éppúgy, mint a laboratóriumlevegőt árasztó filmből, hiányzik az ízlés és kontroll, amit a néhány évvel ezelőtt nálunk járt Lumet oly fontosnak tartott. Hogy a Lee Strassberg nevelte színészek önelégedettséget fitogtató, mechanikussá merevült, álpszichologizáló játékát ismét megtelítse titkokkal. Sznob áldrámát, világfájdalmat és reménytelenséget sugalló rutinmunkát, színészi „fogásokat” látunk, pedig a „játszó társadalom” képviselőinek föladata, még mindig, megmutatni: „a század testének tulajdon alakját és lenyomatát”. A rendező mutatványos színházában a barokkos játszási mód „az avatatlant megnevetteti, a hozzáértőt csak bosszantja…” A színjáték legunalmasabb formája üres látványossággá süllyeszti egy színésznő dúsan kiteregetett, haszontalan kincseit, a míves varázslat és emberi fény odalett, a kötelességszerűen űzött mesterség feláldozódott a mechanizálódás oltárán, a szakmai tudás üresen járó gépezetté vált annak szeretete nélkül. Hogy mondja Arthur Miller? „A dráma célja magasabb tudatosság létrehozatala, nem pedig valami roham a közönség idegei és érzelmei ellen.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/07 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5438