KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/november
HOLLYWOOD CENZORAI
• Pápai Zsolt: Bűn és büntetlenség Óhollywood – Budapest
• Hegedüs Márk Sebestyén: Amerikai lázadó Preston Sturges és a Hays-kódex
• Varró Attila: Doktor Dorothy és Ms. Arzner Dorothy Arzner
• Vincze Teréz: A csillagszületés mítosza Csillag születik
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 2. rész
• Szalkai Réka: Egy nehéz nap Beszélgetés Szilágyi Zsófiával
• Kovács Bálint: A nő huszonnégyszer Egy nap
• Pető Szabolcs: Curtiz Kanadában Beszélgetés Topolánszky Tamás Yvannal
• Kovács Gellért: „Picassót sem lehet átdolgozni” Beszélgetés Milorad Krstić-csel
• Benke Attila: Festményrablós terápia Ruben Brandt, a gyűjtő
• Klacsán Csaba: Jó lenne, ha lennének hősök Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
EURÓPAI RÉMMESÉK
• Varga Zoltán: A gyötrelem összeesküvői Alex van Warmerdam enigmái
• Dunai Tamás: Intertextuális olvasztótégely Neil Gaiman: Sandman
• Varró Attila: Haláltáncok Luca Guadagnino: Suspiria
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérletből intézmény Miskolc – CineFest
ÚJ RAJ
• Soós Tamás Dénes: A határátlépő ZiadDoueiri
KRITIKA
• Huber Zoltán: A betöltendő űr Az első ember
• Vágvölgyi B. András: Az igazság kiüresítéséről Donyeci történetek
• Kovács Patrik: Mint űzött vad A szent és a farkas
• Teszár Dávid: Gangnam ballada Gyújtogatók
• Kolozsi László: Ledarált Paradicsom Paraziták a paradicsomban
MOZI
• Fekete Tamás: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt
• Lichter Péter: Bohém rapszódia
• Vajda Judit: A Meztelen Juliet
• Kránicz Bence: A végzet órája
• Kovács Kata: Legénybúcsú Bt.
• Huber Zoltán: Venom
• Benke Attila: 22 mérföld
• Kovács Patrik: Húzós éjszaka az El Royale-ban
• Pethő Réka: A bűnös
• Roboz Gábor: Gyémánthajsza
• Baski Sándor: Halloween
• Varró Attila: Látlak
DVD
• Kránicz Bence: Egy magányos tinédzser
• Benke Attila: A hitehagyott
• Géczi Zoltán: Betörés
• Pápai Zsolt: Fedőneve: Donnie Brasco
• Kovács Patrik: A gyilkosság filozófiája
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

Egy szavahihető ember

Csala Károly

A Sziriusz és a Külvárosi őrszoba rendezőjének jászberényi múzeumát immár emlékkönyv is gazdagítja.

 

Hamza Dezső Ákos festőművész és filmrendező-producer (1903–1993) emlékét figyelemreméltón gondozza a szülővárosává fogadott Jászberény (nem ott született, de gyermekkora ott telt el): már a harmadik könyvet jelenteti meg a festői életmű otthonául alapított emlékmúzeum. Most a filmes Hamza működését dokumentáló kiadvány került sorra. Műfajára nézve: emlékkönyv. Vegyes. Önéletrajz; életút-áttekintő tanulmány (Balogh Gyöngyi tollából); filmográfia; újságcikkek (a teljesség igénye nélkül, de hasznosan összegyűjtögetve); egy filmszinopszis (nem akármi: Jean-Paul Sartre írta, tervezett közös filmjükhöz!); három részlet Hamza filmtechnikai írásaiból; pár levél; magyar könyvek és cikkek bibliográfiája; külföldieké; végül mindenféle mutatók.

Főleg ezek az utóbbiak túl komolykodók. Tudományosabb látszatot keltenek, mint valójában a kiadvány, amely efféle látszat nélkül is hasznos. Egy kicsit részletesebben a gyarlóságokról, nehogy tényekkel alá nem támasztott fölényeskedésnek tűnjék föl a bíráló szó. A bibliográfiában, például, nincsenek benne olyan cikkek, amelyek ugyane könyvben olvashatók. Nem nagy mentség, hogy a gyűjtés lezárva 1996-ban: negyedórás munkával beleírhatta volna azt a pár adatot valaki. A névmutatóban szereplő nevek nagy része nem szerepel a hivatkozott bibliográfiai sor(ok)ban. Föltehetőleg említődnek magukban a cikkekben, de nem a bibliográfiában! Nos, ilyet nem szabad csinálni. Meg olyat sem, hogy a Filmvilág szerzőjét, Molnár Gál Pétert „Molnár Gál Pál”-ként szerepelteti mind a bibliográfia, mind a névmutató.

Mégis szép és hasznos ez az emlékkönyv. Mert Hamza roppant érdekes és rokonszenves művészember volt. Ahogy Aszlányi Károly írta róla. „Hamza rajongó, aki gyakorlati dolgokért rajong…” Miután Párizsban (ahová ifjú festőként féléves ösztöndíjjal érkezett, s ottmaradt tizenegy évig), egyebek közt René Clair stábjában kitanulta a filmszakma néhány olyan csínját-bínját is, amit idehaza talán nem is tudott volna elsajátítani, hazatérve Bajcsy-Zsilinszky oldalán újságíró és nem mellékesen az antináci fegyveres ellenállás aktív szervezője és részese lett, a filmgyárban pedig kényszerből gyártásvezető – méghozzá a legjobb –, utóbb pedig néhány ma is megbecsülendő játékfilm rendezője. Igyekezett művészi értékű filmeket létrehozni, persze, amennyire a financiális és politikai körülmények engedték. De a fiatalok tudták, kicsoda ő, fölismerték kvalitását. A Mozi Újság 1944/6. számában bizonyos „Ryl.” készített vele igencsak figyelemreméltó gondolatokat tartalmazó interjút, s a cikk így végződik: „Mikor a lépcsőházban lefelé haladtunk, arra gondoltunk, mi is történne, ha Hamza Ákos, a nagytehetségű, művészlelkű rendező egyszer szabad kezet és korlátlan anyagi lehetőséget kapna a magyar filmgyártásban…” Nem kell túl nagy fantázia hozzá, hogy a „Ryl.” szignóban a fiatal Ranódy Lászlót sejtsük meg.

Ebben a könyvben is minden írás arról tanúskodik, hogy Hamza szavahihető ember volt, akitől távol állott minden dicsekvés, nagyotmondás. Interjúiban pontosan megmondja, mit állít százszázalékosan, s mi az, amire csak homályosan emlékszik, vagy sehogyan sem. Ezért borzasztó sajnálatos, hogy amíg élt, nem kérdezték ki őt a történészek! Ha ugyanis egy ilyen abszolúte szavahihető ember állítja, amiként állította is Tiszai Lajosnak 1993-ban adott interjújában, hogy saját fülével hallotta Karády Katalin lakásán Újszászy tábornoktól, kik és hogyan tervezték meg s hajtották végre a hazánkat háborúba sodró kassai légitámadás provokációját („Németek voltak, persze, hogy azok!”), nos, akkor azt bizony komolyan kell vagy legalábbis kellett volna venni!

Amúgy pedig van még mit kutatni Hamza külföldi – franciaországi, olaszországi és brazíliai – működéséről. Említést tesz egyszer például, egy félmondat erejéig, párizsi animációs filmes tevékenységéről. Ki tud róla? Egy másik ügyben azonban tippet adhatunk a Hamza-kutatóknak: utolsó, 1951-ben forgatott olasz játékfilmjének félbehagyott anyagát akár ne is keressék az itt is említett munkacímen (Il bel Tevere d’oro), ilyen olasz filmet sosem mutattak be; viszont alighanem Carmine Gallone 1952-ben forgatott és 1953-ban bemutatott Senza veli című filmje tartalmazza a magyar rendező által elkészített jeleneteket.

 

Képek-fekete-fehérben. Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben, Hamza Múzeum Alapítvány, Jászberény, 2000


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3023