KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/november
HOLLYWOOD CENZORAI
• Pápai Zsolt: Bűn és büntetlenség Óhollywood – Budapest
• Hegedüs Márk Sebestyén: Amerikai lázadó Preston Sturges és a Hays-kódex
• Varró Attila: Doktor Dorothy és Ms. Arzner Dorothy Arzner
• Vincze Teréz: A csillagszületés mítosza Csillag születik
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 2. rész
• Szalkai Réka: Egy nehéz nap Beszélgetés Szilágyi Zsófiával
• Kovács Bálint: A nő huszonnégyszer Egy nap
• Pető Szabolcs: Curtiz Kanadában Beszélgetés Topolánszky Tamás Yvannal
• Kovács Gellért: „Picassót sem lehet átdolgozni” Beszélgetés Milorad Krstić-csel
• Benke Attila: Festményrablós terápia Ruben Brandt, a gyűjtő
• Klacsán Csaba: Jó lenne, ha lennének hősök Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
EURÓPAI RÉMMESÉK
• Varga Zoltán: A gyötrelem összeesküvői Alex van Warmerdam enigmái
• Dunai Tamás: Intertextuális olvasztótégely Neil Gaiman: Sandman
• Varró Attila: Haláltáncok Luca Guadagnino: Suspiria
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérletből intézmény Miskolc – CineFest
ÚJ RAJ
• Soós Tamás Dénes: A határátlépő ZiadDoueiri
KRITIKA
• Huber Zoltán: A betöltendő űr Az első ember
• Vágvölgyi B. András: Az igazság kiüresítéséről Donyeci történetek
• Kovács Patrik: Mint űzött vad A szent és a farkas
• Teszár Dávid: Gangnam ballada Gyújtogatók
• Kolozsi László: Ledarált Paradicsom Paraziták a paradicsomban
MOZI
• Fekete Tamás: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt
• Lichter Péter: Bohém rapszódia
• Vajda Judit: A Meztelen Juliet
• Kránicz Bence: A végzet órája
• Kovács Kata: Legénybúcsú Bt.
• Huber Zoltán: Venom
• Benke Attila: 22 mérföld
• Kovács Patrik: Húzós éjszaka az El Royale-ban
• Pethő Réka: A bűnös
• Roboz Gábor: Gyémánthajsza
• Baski Sándor: Halloween
• Varró Attila: Látlak
DVD
• Kránicz Bence: Egy magányos tinédzser
• Benke Attila: A hitehagyott
• Géczi Zoltán: Betörés
• Pápai Zsolt: Fedőneve: Donnie Brasco
• Kovács Patrik: A gyilkosság filozófiája
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hűséges férfi

Kolozsi László

L’homme fidèle – francia, 2018. Rendezte: Louis Garrel. Írta: Jean-Claude Carrière és Louis Garrel. Kép: Irina Lubtchansky. Szereplők: Louis Garrel (Abel), Laetitia Casta (Marianne), Lily-Rose Depp (Eve), Joseph Engel (Joseph). Gyártó: Why Not Productinos / Canal+. Foralmazó: Cinenuovo. Feliratos. 75 perc.

 

A középfajú dráma (vagyis a drame sérieux) egyik válfaja, a társalkodási színmű francia eredetű, mi más is lehetne. Olyan neves szerzők vitték előre a műfajt, mint Diderot vagy a Figaro szerzője, Beaumarchais. Francia, hiszen a csevegéshez és a viszonyok megkavarásához, alighanem az európaiak közül a görögök, majd évszázadok múltán a franciák értettek a legjobban. Ezek a darabok rendszerint három szereplő köré épülnek, akik általában, hogy is lehetne másképp, egy férfi és két nő. Jelen esetben egy nő, aki a film első másodperceiben bejelenti, hogy terhes. A férfi barátjától, Paultól. És egy lány, Paul testvére, aki rajong az elhagyott férfiért.

A társalkodási színművek hősei hétköznapi, nem idealizált hősök, és a drámai konfliktus alapja rendszerint éppen a férfi főhős gyengesége, döntésképtelensége. De ilyesfajta befolyásolható, ide-oda tologatható progatonistát ritkán látni, mint A hűséges férfiben. Ha van gyengéje a műnek, akkor éppen ez az: egy ilyen szándékait is érzelmeit tisztázni képtelen férfival nagyon nehéz együtt érezni. Ezt a drámai alaptípust a francia újhullám épp olyan előszeretettel használta (főleg Eric Rohmer), mint a könnyűfajsúlyú vígjátékok mai szerzői, de nála (náluk) a felszín, a locsogás mögött mintha mégis történne valami, ha más nem, legalább az, hogy a férfi a hibáit felismerte, és a nézővel is felismertette. Akármennyire szépek a címszereplőt választásra kényszerítő nők, a rendező, Louis Garrel Ábelét nehéz irigyelni. Ki szeretne ennyire tétova lenni az életben? Pedig az irigységre jó okot szolgáltathatna, hogy Marianne alakítója a franciák Mariann-ját vagyis szabadság-jelképét is megtestesítő modellből lett színésznő Leatitia Casta, Paul hugát pedig a színészetre predesztináló családfával rendelkező Lili-Rose Depp adja.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14136