KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/november
HOLLYWOOD CENZORAI
• Pápai Zsolt: Bűn és büntetlenség Óhollywood – Budapest
• Hegedüs Márk Sebestyén: Amerikai lázadó Preston Sturges és a Hays-kódex
• Varró Attila: Doktor Dorothy és Ms. Arzner Dorothy Arzner
• Vincze Teréz: A csillagszületés mítosza Csillag születik
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 2. rész
• Szalkai Réka: Egy nehéz nap Beszélgetés Szilágyi Zsófiával
• Kovács Bálint: A nő huszonnégyszer Egy nap
• Pető Szabolcs: Curtiz Kanadában Beszélgetés Topolánszky Tamás Yvannal
• Kovács Gellért: „Picassót sem lehet átdolgozni” Beszélgetés Milorad Krstić-csel
• Benke Attila: Festményrablós terápia Ruben Brandt, a gyűjtő
• Klacsán Csaba: Jó lenne, ha lennének hősök Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
EURÓPAI RÉMMESÉK
• Varga Zoltán: A gyötrelem összeesküvői Alex van Warmerdam enigmái
• Dunai Tamás: Intertextuális olvasztótégely Neil Gaiman: Sandman
• Varró Attila: Haláltáncok Luca Guadagnino: Suspiria
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérletből intézmény Miskolc – CineFest
ÚJ RAJ
• Soós Tamás Dénes: A határátlépő ZiadDoueiri
KRITIKA
• Huber Zoltán: A betöltendő űr Az első ember
• Vágvölgyi B. András: Az igazság kiüresítéséről Donyeci történetek
• Kovács Patrik: Mint űzött vad A szent és a farkas
• Teszár Dávid: Gangnam ballada Gyújtogatók
• Kolozsi László: Ledarált Paradicsom Paraziták a paradicsomban
MOZI
• Fekete Tamás: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt
• Lichter Péter: Bohém rapszódia
• Vajda Judit: A Meztelen Juliet
• Kránicz Bence: A végzet órája
• Kovács Kata: Legénybúcsú Bt.
• Huber Zoltán: Venom
• Benke Attila: 22 mérföld
• Kovács Patrik: Húzós éjszaka az El Royale-ban
• Pethő Réka: A bűnös
• Roboz Gábor: Gyémánthajsza
• Baski Sándor: Halloween
• Varró Attila: Látlak
DVD
• Kránicz Bence: Egy magányos tinédzser
• Benke Attila: A hitehagyott
• Géczi Zoltán: Betörés
• Pápai Zsolt: Fedőneve: Donnie Brasco
• Kovács Patrik: A gyilkosság filozófiája
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Rebellis robotok

Bosszúállók 2: Ultron kora

Istenkomplexusok

Huber Zoltán

A gonosz géptestet ölt.

A kortárs megaprodukciók és a pornó hatásmechanizmusai között egyre erősödnek a párhuzamok. A Marvel-csillagrendszer második filmes együttállása már tényleg semmit nem bíz a fantáziára, a néző igényeit explicit módon, a lehető legközvetlenebb módszerekkel kívánja kielégíteni. A különféle vágyképekből gyúrt karakterek a játékidő során összeakadnak egy-egy menetre, a virtuóz akciók között pedig egybites drámák és vicces riposztok pihentetik a szemet. Maximálisan megkapjuk tehát, amiért fizettünk, a látvány elsőrangú, a kamera tényleg mindent megmutat. A minőségre nem lehet panasz, csak épp túlságosan steril és kimódolt az élmény ahhoz, hogy valódi borzongást érezzünk.

Joss Whedon feladata a legkevésbé sem irigylésre méltó, hisz egyszerre kellett megfelelnie a milliárdos bevételekkel számoló producerek, a fanatikus rajongók és a szuperhősökkel inkább alkalmi viszonyt ápolók elvárásainak. Az író-rendező kihozza a helyzetből a maximumot, de az intenzív ingerelárasztás kínzó paradoxonját ő sem cselezheti ki. Bár Whedon mintaszerűen zsonglőrködik a szálakkal és a különféle attrakciókat is megbízhatóan szállítja, a kötelező körök szűk kényszerpályára terelik. Az elszabaduló licit törvényszerű unalomba fullasztja a sztorit, míg a kipipálandó látnivalók az egyediséget ölik ki.

Az aktuális fenyegetést a Bosszúállók visszatérő ellenfele, az öntudatára ébredt és önmagát robottestekbe töltő védelmi program jelenti. Tony Stark teremtménye markáns személyiséggel és heves érzelmekkel rendelkező mesterséges intelligencia, egy dühös, lázadó kamasz, Frankeinstein szörnyszülöttjének mai reinkarnációja. Ultron vírusként utazik és osztódik a világhálón, az aktuális technikai körítés ellenére mégis klasszikus antihős marad. Mélyen emberi, istenkomplexusban szenvedő lény, aki hőseinkkel ellentétben képtelen megérteni a hatalommal járó felelősség természetét és inkább a Föld elpusztítására tör.

Ahol minden felfokozott, ott végleg eltűnnek a tétek és egyszerűen nincs miért szorítani. Veszélyben az emberiség és vívódnak a szereplők, de a szupercsapat külső-belső problémái túlságosan távoliak, hogy átérezhessük őket. A film legerősebb pillanatai nem véletlenül azok, ahol az emberarcúbb figurák magánéleti gondjai vannak terítéken, vagy egyetlen kisfiút kell megmenteniük. A mesék akkor kelnek életre, ha a hősök helyébe képzelhetjük magunkat. E nélkül a legszebb pixelhalom is csak ideig-óráig kelthet izgalmat.

 

BOSSZÚÁLLÓK – ULTRON KORA (Avengers: Age of Ultron) – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Joss Whedon. Kép: Ben Davis. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Robert Downey Jr (Stark), Chris Evans (Rogers), Chris Hemsworth (Thor), Mark Ruffalo (Banner), Scarlett Johansson (Romanoff). Gyártó: Marvel Studios. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 142 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 35-36. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12243