KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/november
HOLLYWOOD CENZORAI
• Pápai Zsolt: Bűn és büntetlenség Óhollywood – Budapest
• Hegedüs Márk Sebestyén: Amerikai lázadó Preston Sturges és a Hays-kódex
• Varró Attila: Doktor Dorothy és Ms. Arzner Dorothy Arzner
• Vincze Teréz: A csillagszületés mítosza Csillag születik
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 2. rész
• Szalkai Réka: Egy nehéz nap Beszélgetés Szilágyi Zsófiával
• Kovács Bálint: A nő huszonnégyszer Egy nap
• Pető Szabolcs: Curtiz Kanadában Beszélgetés Topolánszky Tamás Yvannal
• Kovács Gellért: „Picassót sem lehet átdolgozni” Beszélgetés Milorad Krstić-csel
• Benke Attila: Festményrablós terápia Ruben Brandt, a gyűjtő
• Klacsán Csaba: Jó lenne, ha lennének hősök Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
EURÓPAI RÉMMESÉK
• Varga Zoltán: A gyötrelem összeesküvői Alex van Warmerdam enigmái
• Dunai Tamás: Intertextuális olvasztótégely Neil Gaiman: Sandman
• Varró Attila: Haláltáncok Luca Guadagnino: Suspiria
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérletből intézmény Miskolc – CineFest
ÚJ RAJ
• Soós Tamás Dénes: A határátlépő ZiadDoueiri
KRITIKA
• Huber Zoltán: A betöltendő űr Az első ember
• Vágvölgyi B. András: Az igazság kiüresítéséről Donyeci történetek
• Kovács Patrik: Mint űzött vad A szent és a farkas
• Teszár Dávid: Gangnam ballada Gyújtogatók
• Kolozsi László: Ledarált Paradicsom Paraziták a paradicsomban
MOZI
• Fekete Tamás: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt
• Lichter Péter: Bohém rapszódia
• Vajda Judit: A Meztelen Juliet
• Kránicz Bence: A végzet órája
• Kovács Kata: Legénybúcsú Bt.
• Huber Zoltán: Venom
• Benke Attila: 22 mérföld
• Kovács Patrik: Húzós éjszaka az El Royale-ban
• Pethő Réka: A bűnös
• Roboz Gábor: Gyémánthajsza
• Baski Sándor: Halloween
• Varró Attila: Látlak
DVD
• Kránicz Bence: Egy magányos tinédzser
• Benke Attila: A hitehagyott
• Géczi Zoltán: Betörés
• Pápai Zsolt: Fedőneve: Donnie Brasco
• Kovács Patrik: A gyilkosság filozófiája
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Happy Happy

Roboz Gábor

Sykt lykkelig – norvég, 2010. Rendezte: Anne Sewitsky. Írta: Mette M. Bolstad, Ragnhild Tronvoll. Kép: Anna Myking. Szereplők: Agnes Kittelsen (Kaja), Henrik Rafaelsen (Sigve), Joachim Rafaelsen (Eirik), Maibritt Saerens (Elisabeth). Gyártó: Maipo Film- og TV Produksjon. Forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány. Feliratos. 85 perc.

Egy alkotóval vagy akár régióval szemben kiépített elvárásrendszer káros hatást is gyakorolhat, és a skandináv mozihoz asszociált párkapcsolati, illetve családi dráma filmes alakzata a biztonsági játék csábító lehetõsége mellett meg is nehezítheti a pályakezdõ rendezõk dolgát. A játékteret tovább szûkíti, ha egy alkotó a szóban forgó filmtípus azon változatával rokonszenvezik, amely a szereplõk és a helyszínek számát egyaránt látványosan korlátozza, és két pár tagjait mozgatja néhány élettérben (Jelenetek két házasságból, Ésszerû megoldás). A norvég Anne Sewitsky nagyjátékfilmes bemutatkozásánál komoly kihívás elé állította magát, amikor úgy döntött, hogy ingerszegény életet élõ középkorú házasokról forgat, akikhez egy nap látszólag irigylésre méltó pár érkezik szomszédnak, hogy a civilizációtól távol esõ területen hamar felboruljon a rend, és összegabalyodjanak a viszonyok.

Az érzelmi huzavonák miértjeit és hogyanjait egyaránt lelkesen ábrázoló északi filmesek az elmúlt egy-két évtized során végigzongorázták a konfliktustípusok és hangvételfajták kapcsán felmerülõ lehetõségek zömét. Élettel megtöltött karakterekkel, jól megfogott érzelmi, illetve morális krízishelyzetekkel vagy akár bátor stilizációval persze változatlanul felpiszkálható a nézõi figyelem (mint arra a fent említett svéd-dán produkciók jó példák lehetnek), Sewitsky azonban kevéssel is beérte. Noha van érzéke az érzelmi viszonyok felvázolásához, képes humorral finoman oldani a drámát, továbbá egy szellemes lezárásra is futja az erejébõl, tartózkodik a merész húzásoktól, ráadásul beiktat egy lényegében nélkülözhetõ mellékszálat (a kisfiúk kapcsolatáról) meg néhány rövidke kórusbetétet, amelyek feleslegesen erõsítik a címbõl már úgyis nyilvánvaló iróniát. A Happy Happy rendezõje tehát a tekintetet vonzó belépõ helyett az óvatos debüt mellett döntött, vagyis igazán csak akkor járt sikerrel, ha elvegyülni akart.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10782