KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/október
INGMAR BERGMAN 1918-2007
• Murai András: Érintésre vágyva Testbeszéd Bergman filmjeiben
• Gelencsér Gábor: Bergmania Jane Magnusson: Bergman 100
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 1.rész
• Soós Tamás Dénes: A Nyugat alkonya Nemes Jeles László: Napszállta
• Pető Szabolcs: Fába vésett történelem Beszélgetés Szabó Attilával
• Lichter Péter: A roncsolódás melankóliája Kerekasztal-beszélgetés a videókultúráról
• Barkóczi Janka: A nagy játék Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sötét varázsigék Alan Moore képregényei
• Varró Attila: Sötét oldalak Alternatív képregényfilm
• Huber Zoltán: Papok és kurvák Prédikátor: képregény és tévésorozat
HORROR-TRENDEK
• Hegedüs Márk Sebestyén: Véget nem érő rémálmok Horror és franchise
• Sepsi László: Nevelő szándék Slender Man – Az ismeretlen rém
• Varga Zoltán: Folytassa a sikoltozást! A horrorfolytatások átka
• Fekete Tamás: Egyedi példányok A Predator-filmsorozat
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A halál másfél órája Erik Poppe
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Embernek csúnya, szörnynek szép Határeset / Kékről álmodom
• Margitházi Beja: Idegenek, ismerősök A monostor gyermekei; Könnyű leckék
• Kolozsi László: Csiki-csuki Nyitva
MOZI
• Soós Tamás Dénes: A néma forradalom
• Huber Zoltán: Downrange
• Baski Sándor: Izlandi amazon
• Lichter Péter: Keresés
• Varró Attila: Egy kis szívesség
• Kovács Kata: Briliáns válás
• Vajda Judit: Bűbájosok
• Kovács Gellért: Nevem Thomas
• Pethő Réka: Alfa
• Kovács Patrik: Az utolsó pogány király
• Kránicz Bence: Sötét bűnök
• Benke Attila: Peppermint – A bosszú angyala
• Hegedüs Márk Sebestyén: Victor Crowley
• Sándor Anna: Sötét folyosók
DVD
• Pápai Zsolt: A rodeós
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás II.)
• Kovács Patrik: Telivérek
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Varga Zoltán: Grease

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fierro fiai

Argejó Éva

Solanas Nyugat-Európában sok vihart kiváltott filmjéről a Filmvilág 1979 novemberi számának lapszemle-rovatában már hírt adott. A francia baloldali kritika által lelkesen üdvözölt argentin filmet most a magyarországi mozik is bemutatták.

 

A filmet keretbe foglaló tüntetés közvetlenül a Perón visszatérte előtti állapotokat jelzi. A film egésze jól tükrözi a haladó argentin értelmiségiek társadalmi változásokhoz fűzött reményeit – ettől a filmet átható túlfűtött forradalmi pátosz –; de ezek a remények csak illúzióknak bizonyultak. Az évek óta gazdaságilag és politikailag stagnáló országban nem alakulhatott ki forradalmi helyzet, a rendező mégis egy forrongó, felkelésre kész országot látott bele az akkori zavaros politikai képletbe. Ezt a jószándékú torzítást és az agitatív jelleget csak a felfokozott forradalomvárás magyarázhatja, amely azonban művészileg kérdésessé teszi a filmet. Mivel a forradalom nem volt realitás, a rendező nem tudta a valóságból kibontani; így szükségképpen szimbolikus, mitikus és szürreális elemekhez fordult. A forradalmi ideológia és az élcsapat hiányát Martín Fierro pusztában bolyongó alakja és három fiának legendája pótolná. Az alapfeszültséget Fierro közeledése adja: vissza-visszatérő figurája az epizódszerkezetű filmet folyamatossá teszi. Fierróval a forradalom közeledik, de amikor megérkezik, rá kell döbbennünk, hogy a forradalom nem jött el vele. Ez kitetszik a filmből a rendező minden igyekezete ellenére is.

Kétséges, hogy a film eseményei, alakjai és az őket mozgató célok alkalmasak-e Argentína bonyolult belpolitikai helyzetének föltárására, különösen, ha tudjuk, hogy céljaik beteljesülését a század latinamerikai történelmének legellentmondásosabb alakjától, Peróntól várták. Sajnos, nemcsak a történelemnek, a filmnek sem tesz jót, ha mitikus megváltóként jelenik meg benne valaki; – akár a forradalom színes maszkjában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8024