KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/október
INGMAR BERGMAN 1918-2007
• Murai András: Érintésre vágyva Testbeszéd Bergman filmjeiben
• Gelencsér Gábor: Bergmania Jane Magnusson: Bergman 100
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 1.rész
• Soós Tamás Dénes: A Nyugat alkonya Nemes Jeles László: Napszállta
• Pető Szabolcs: Fába vésett történelem Beszélgetés Szabó Attilával
• Lichter Péter: A roncsolódás melankóliája Kerekasztal-beszélgetés a videókultúráról
• Barkóczi Janka: A nagy játék Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sötét varázsigék Alan Moore képregényei
• Varró Attila: Sötét oldalak Alternatív képregényfilm
• Huber Zoltán: Papok és kurvák Prédikátor: képregény és tévésorozat
HORROR-TRENDEK
• Hegedüs Márk Sebestyén: Véget nem érő rémálmok Horror és franchise
• Sepsi László: Nevelő szándék Slender Man – Az ismeretlen rém
• Varga Zoltán: Folytassa a sikoltozást! A horrorfolytatások átka
• Fekete Tamás: Egyedi példányok A Predator-filmsorozat
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A halál másfél órája Erik Poppe
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Embernek csúnya, szörnynek szép Határeset / Kékről álmodom
• Margitházi Beja: Idegenek, ismerősök A monostor gyermekei; Könnyű leckék
• Kolozsi László: Csiki-csuki Nyitva
MOZI
• Soós Tamás Dénes: A néma forradalom
• Huber Zoltán: Downrange
• Baski Sándor: Izlandi amazon
• Lichter Péter: Keresés
• Varró Attila: Egy kis szívesség
• Kovács Kata: Briliáns válás
• Vajda Judit: Bűbájosok
• Kovács Gellért: Nevem Thomas
• Pethő Réka: Alfa
• Kovács Patrik: Az utolsó pogány király
• Kránicz Bence: Sötét bűnök
• Benke Attila: Peppermint – A bosszú angyala
• Hegedüs Márk Sebestyén: Victor Crowley
• Sándor Anna: Sötét folyosók
DVD
• Pápai Zsolt: A rodeós
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás II.)
• Kovács Patrik: Telivérek
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Varga Zoltán: Grease

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bronco Billy

Koltai Ágnes

 

Clint Eastwood, tucatnyi western-hős megformálója (játszott többek között Sergio Leone és John Sturges filmjeiben), egy szép napon a kamera mögé állt. 1971-ben rendezett először, azóta még hat filmet forgatott, az egyiket. A törvényenkívüli Josey Walest nem más, mint az egyik „új-hollywoodi” rendező, Philip Kaufman írta. A Bronco Billy hetedik filmje, de, hogy mit is jelent gazdag életpályáján (harmincöt filmszerep van mögötte), azt nehezen tudjuk felmérni. Még színészi alakításaiból is alig láttunk valamit – a magyar nézők körében talán a nemrégiben bemutatott A jó, a gonosz és a csúf a legemlékezetesebb –, önálló rendezéseiről nem is beszélve... Bár lehet, hogy nem ért nagy veszteség minket; az ál-western, ál-drámai, ámde könnyfakasztóan szentimentális Bronco Billy nem túl szerencsés bemutatkozás.

Egy New Jersey-i szegény kölyök összekuporgatott centjeit mozira költi, nyakra-főre nézi a westerneket és arról ábrándozik, hogy egyszer ő is olyan erős és ellenállhatatlan férfi lesz, mint amilyeneket a vásznon lát. Álmait néhány évi börtönbüntetés után valósíthatja meg: fegyenctársaiból egy Buffalo Bill stílusú rodeós társulatot alapít, s megpróbálja ébren tartani a coca colától elhízott amerikaiakban a kemény, férfias vadnyugat emlékét.

Bronco Billy, „a vadnyugat leggyorsabb lövésze” ájtatos mesékkel andalítja gyerekközönségét, jótékony előadásokat rendez árvaházakban és elmegyógyintézetekben (miközben filléres gondjai vannak és szinte éhezik), mert ő igazi cowboy: szívből ripacskodik. A legszentebb, legamerikaibb értékekkel, a vallásossággal és a nemzeti zászló tiszteletével manipulál a film, melynek végső tanulsága: az álmodozó kissrácok vágyai teljesülnek, egyszerűen csak akarni kell.

Clint Eastwood eszményi western-hős – markáns vonásai, alkata a vad pionírokat idézi –, és sokat tanult a műfaj neves mestereitől, de mintha ez nem volna elég... Legalább egy Robert Altmannak kell lenni ahhoz, hogy a vadnyugattal, Buffalo Billel és az egész cowboy-romantikával szembe tudjon nézni valaki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6921